Scottland, part VI

Szombat

Szombatra annyira elfáradtunk, főleg mentálisan, a sűrű program miatt, hogy úgy döntöttük anyuval, inkább pihenünk. Anyu kitalálta, hogy főzzünk kedves vendéglátónknak egy jó kis ebédet, amire meghívtuk Margaretet is.
Szóval délelőtt elmentünk a helyi supermarketbe, és jól bevásároltunk. Anyu gombalevest akart főzni, szerencsére talált szárított gombát normális áron. Én a klasszikus tricolor paprikás csirkepörköltemet készítem el, rizzsel. Deszertnek meg volt karamelles sült banán jégkrémmel.
Nagyon tetszett nekik, hogy én is főztem, illetve hogy milyen jól összetudunk dolgozni anyuval. Az étel is nagyon ízlett, ebéd után le is íratták velünk a recepteket, meg beszélgettünk még egy kicsit.

Körmölöm a receptet

Aztán Margaret elment előkészíteni az esti farawell partit, mi meg elkezdtünk összepakolni. Mivel a gép vasárnap reggel 6.55-kor indult, nekünk meg indulás előtt két órával már a reptéren kellett lennünk, így nem számíthattunk sok alvásra. Ráadásul ugye indulásra készen kellett állnunk.

Aztán hatkor átmentünk egy közeli kis faluba, mivel az ottani közösségi házba szervezték a bulit.

A közösségi ház kívülről úgy nézett ki, mint egy főépület egy szocialista gyerektáborból.

Jókis svédasztalos vacsora volt, sonkával, lazaccal, paradicsommal, salátával. És persze volt krumpli. Majonézes krumpli. A krumplit nem tudták kihagyni. Kenyér nem volt, csak szeletelt és jól megvajazott bagett... Desszertnek meg lehetett skót trüffelt meg valami tiramisu féleséget enni. A skót trüffel az ilyen réteges cucc, gyümölccsel, babapiskóta szerű tésztával, pudinggal és persze az egészet sherryben áztatják. Nem volt rossz, Flora is csinált egy nagy tállal még az első vasárnapi vacsorára.



Kaja után kezdődött a néptánc bemutató. Négy tizennégy és tizennyolc közötti lány mutatott be hét plusz három skót néptáncot, népviseletben. Aztán volt egy kis közös tánc, majd a skót friendshipesek énekeltek két dalt.


Aztán mi is énekeltünk valamit, amit elég érdekesre sikerült. Kiosztottak pár papírt, de persze nem az azon lévő népdalokat kezdték el énekelni a többiek, szóval fogalmam sem volt, hogy éppen mi megy. Szóval tátogtam egy sort a hátsó sorban aztán meg is volt. Volt még egy kis kölcsönös hátba veregetés, hogy milyen jó volt a szervezés, meg hogy milyen kellemes csoport voltunk.

Balról jobbra: Margaret, Flora, Én, Jimmy, Tina, Marie, Anyu

Jo és Én (Ő vitt el Falkirkbe)

Utolsó képünk Skóciából

Majd jött a búcsú és a (viszonylag) korai lefekvés ideje. Hajnali háromkor kellett kelni, szóval nem nagyon érdekelt, hogy egyesek esetleg még mulattak volna. A vasárnap így is elég pocsék volt.