Scottland, part I

Pont egy hete vasárnap jöttünk meg anyámmal Skóciából, ahol egy hetet voltunk egy Friendship Force-os utazás keretében. A friendship force lényege, hogy fogadhatsz a saját házadba, lakásodba külföldi tagokat, akik egy-két hétre jönnek, cserébe te is mehetsz külföldre az ottani friendshipesekhez.

Mi már többször fogadtunk, főleg amerikaiakat, de volt már japán illetve legutóbb török vendégünk is. A szüleim meg ilyen módon voltak Norvégiában, illetve Japánban. Számomra a Skót út volt az első.

Vasárnap indultunk, repülővel persze. Körülbelül délután kettőkor (helyi idő szerint) érkeztünk meg a Prestwick-i reptérre. Ott már várták a kis csoportunkat a helyi vendéglátók.
A mi "host"-unk Marie volt, egy nagyon kedves hölgy; ő Strathaven-ben lakik Glasgow-tól nem messze. A vasárnap hátralevő része főleg a bőröndök kipakolásával telt, de este elmentünk vacsorázni Marie barátnőjéhez Margarethez, aki két házzal lakott csak arrébb. Az esti vacsora amúgy állandó program volt, minden este ettünk valakinél. Valamilyen darálthúsos pörköltszerűséget ettünk krumplipürével (ami inkább arra hasonlított, mint amikor anyunak nem sikerül a dödölle:) amiben haggis is volt. Nem nagyon tűnt fel. A vacsora után átsétáltunk egy közeli hotelbe, ahol volt egy kis rövid ismerkedés a helyi friendshipesekkel.

Ezt láttam a szobám ablakából

Hétfő
Hétfőn reggel elmentünk East Killbride-ba (ők valahogy úgy ejtették, hogy 'eszkobrájn'). Marie minden hétfő délelőtt elmegy skót táncokat tanulni egy nagy csoport hasonlókorú nyugdíjassal. Persze nem úsztuk meg csak nézelődéssel, engem meg anyut is megtáncoltatták.





Délután Margaret és Flora, aki szintén ott volt a vasárnapi vacsorán, elvitt minket New Lanarkba (wiki), ami a 18-19. században pamut feldolgozó kis település volt, most pedig a világörökség része.

A tetőkert ahonnan gyönyörű a kilátás és tele van a állatszobrokkal, mint amilyenek a fentiek.

A Clyde folyó

Folra (bal) és Margaret (jobb)

Nagyon érdekes kis hely, izgalmas felfedezni. A kísértetvasút szerű tárlatvezetés különösen jó volt. Be kellett ülni egy ilyen sífelvonó szerű kétszemélyes ülésbe, ami végigvitt egy tárlaton, ami bemutatta a városkát és annak életét. Meg lehet nézni a szövőgépeket, a munkások lakóházát, az iskolát, egy korabeli boltot és Robert Owen házát. Ez utóbbira sajnos már nem volt időnk, öt órakor bezárt minden.
Este jött a vacsora, hétfőn Marie főzött, marhapörkölt szerűség volt, amire pitetészta volt sütve. Meg krumpli. Krumpli mindenhez volt. Minden étkezésnél volt valamilyen krumpli. Még a szombati svédasztalos bulinál is... Nem mintha probléma lett volna, szeretem a krumplit. A vacsorára meg volt hívva egy másik vendég-vendéglátó páros is. Kb tízig ment a beszélgetés aztán megittunk egy utolsó teát és mentünk lefeküdni.

Folyt. köv.