Scottland, part IV
(Tegnap már nem volt erőm megírni a mai postot... A pénteki reggel felkerül.)
Csütörtök
Csütörtökön volt a Nagy Kirándulás. Egy külön busszal (megint 10 körül indultunk) elmentünk a skót felföldre. Mivel Glasgow és környéke a skót alföld (ja, nagyon lapos:). A fő célpont Loch Katrine volt, de leőtte még megálltunk Aberfoyle-ban egy órára. Etünk valamit a Scottish Wool Centerben, sétáltunk egy kicsit a városkában, aztán mentünk tovább. A gyapjú center bejárata előtt volt egy kis fedett madár tartó, ahova épp kiraktak pár sérülésből gyógyuló madarat.
Miután megérkeztünk a tóhoz, rögtön föl is szálltunk a Sir Walter Scott gőzhajóra. Az egy óra hosszú túrán vettünk részt, nagyjából a tó feléig mentünk el, majd vissza fordultunk. Az idő elég szeles volt, kellett is a jó forró tea, de ennek köszönhetően nem volt rossz idő, a kilátás gyönyörű volt.
A hajókirándulás után a harmadik és aznap az utolsó megállónk Callanderben volt. Amikor leszálltunk a buszról Graham (ő és a felesége is hostok voltak) megemlítette, hogy a neten talált egy játék múzeumot, ahol lehetnek ólomkatonák, de azt elfelejtette, hogy pontosan hol van a városban. Nos nem volt nehéz megtalálni, a főtéren van egy várostérkép, rajta bejelölve az összes turista látványosság. A Hamilton Toy Collection Museum & Collectors Shopba a belépő két személyre négy font volt. Messzemenően megérte. A Hamilton család egy egész házat töltött meg a legkülönfélébb játékokkal és gyűjthető dolgokkal. Egy szobában csak játékkatonák voltak, egy másikban több száz játékautó, főleg matchbox-ok, a harmadik babákkal és macikkal volt megtömve. Már maga a bolt rész órákra le tudna foglalni. Sajnos csak nagyjából egy óránk volt...
Hazafelé egy pillanatra megálltunk a stirlingi vár tövében, hogy készíthessünk pár fotót. Voltak a csoportból akik megnézték a várat is valamelyik szabadprogramos napon. Nekünk ez kimaradt.
A csütörtöki és egyben utolsó vacsora ismét Margaretnél volt. Lazacot ettünk pestóval. Köretnek meg volt ... rizs!
Na jó, nem is, megint krumpli volt (őszintén szólva már kezdtem kicsit unni a burgonyát).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése