Scottland, part II

Kedd

Kedden volt az első közös kirándulás, Edinburgh-ba. A fő célpont a kastély volt, illetve a turisták kifosztására kitalált Royal Mile (királyi mérföld; egy hosszú utca tele üzletekkel, meg a skót legfelsőbb bíróság is itt található). Az egyik kísérőnk megsúgta, hogy ne vegyünk skót dolgokat ott, mert az mind indiai vagy kínai...



A várban különvált a csoport (a skótok nem jöttek be, ahogy általában más múzeumokba se, ezerszer láttak már mindent). Mi anyuval szendvicseztünk egyet kezdésnek, aztán kezdésnek megnéztük a Royal Scots Dragoon Guards Regimental múzeumot illetve utána a Royal Scots Regimental múzeumot. Mindkettő nagyon érdekes volt, sajnos emiatt le is maradtunk az Egyórai Ágyúlövésről. 1861 óta sütnek el egy ágyút a várban minden nap, szombatot, karácsonyt és nagypénteket kivéve, pontban 13.00-kor. Régen ezzel jeleztek a hajóknak, manapság turista látványosság.



A várból persze a kilátás is gyönyörű. Szerencsénk is volt, ahogy a héten végig, az időjárással. Igaz, hogy éjszaka illetve reggel, délelőtt általában esett egy kicsit, de a nap nagyobb részében szép napos idő volt. Meleg azért nem volt.



Anyu megnézte a királyi palotában a skót koronaékszereket, én addig kinn nézelődtem.



A Skót Nemzeti Háborús Emlékhelyet már együtt néztük meg. Érdekes volt, az összes skót ezrednek illetve a fegyvernemeknek van egy faliképe vagy összeállítás az ezred zászlajával és fegyverekkel, alatta meg egy könyv a háborúkban elhunytak nevével, illetve hogy mikor és hol haltak meg. Meg van egy kis terem a névtelen hősöknek is. Nagyon szép volt, jól meg van csinálva.



Én és Mons Meg, a középkori szuper ágyú. 1449 körül készítették és 50 cm átmérőjű a csöve. Jó nagy. És nem volt szabad rámászni...



Ez az úriember a vár kapujától nem messze fújta, ahogy a csövön kifért. Sajnos ez volt az egyetlen alkalom az egész hét alatt, amikor élő skót dudát halgathattam.





A vár után Margaret kíséretében körülnéztünk a városban is. Rögtön a vártól pár lépésre megnéztünk egy tartan bolt/múzeum hibridet. Rengetegféle dolgot árultak takaróktól elkezdve sálakon és pulóvereken keresztül hagyományos skót szoknyákig. Itt is meglehetett nézni a szövőgépeket, lehetett skót szoknyában fotózkodni (jó drágán sajnos, de a kitett képek aranyosak voltak, főleg a két fekete kissrác skót szoknyában bazinagy kardokkal).



A továbbiakban sétáltunk egyet a Royal Mile-on, anyuék ittak egy sört, addig én megnéztem egy igazi GW-s boltot (nem különbözik sokban attól ahol én dolgozom, nekik több gw-s cuccuk volt:). Aztán félúton lekanyarodtunk és tettünk egy kört, útba ejtve egy könyvesboltot. Visszaindulás előtt még ettünk egy szelet pizzát, aztán újabb másfél óra buszozás következett, vissza Strathaven-be.

Balról jobbra: Marie, Margaret, Jimmy, Én

Anyu, Tina, Marie

Este aztán jött a szokásos vacsora, ezúttal East Kilbride-ban. Tina (ők "Tájna"-nak ejtették, bár nem vagyok benne hogy így írják a nevét...) és a férje Jimmy látott minket, Mariet és Margaretet vendégül. Sajtos-sonkás csirkét ettünk, krumplival, ami ezúttal héjában sült módra volt elkészítve (vagy valami hasonló módon). A deszert (ha jól emlékszem) valami tiramisu szerűség volt. Ismét nagyon finomat ettünk. A háziakkal is jól elbeszélgettünk, Jimmy nagyon fickó. Neki és Tinanak is jó humora volt. Amúgy Tina is jár táncolni.
Kb 11-re értünk vissza Marie-hoz, a szokásos tea után le is feküdtünk.