Scottland, part V

Péntek

Pénteken én és anyu két felé mentünk. Ő elment megnézni a nagy skót foltvarró találkozót én meg a Falkirk Wheelt (wiki). Korelnökként anyu magához ragadta a fényképezőgép birtoklásának jogát, így én csak a mobilommal csináltam pár képet.

A Falkirk Wheel két folyami csatornát köt össze, nem mindennapi módon. A Forth & Clyde és a Union csatorna közt 24 méteres a szint különbség. Ezt "hidalja" át a Falkirk Wheel. A csatornákat régen áruszállításra használták, de a vasút megjelenésével fokozatosan csökkent a szerepük, míg végül teljesen lehanyagolták őket. A 30-as években megszüntették és feltöltötték a két csatornát összekötő 11 részes zsiliplépcsőt.
Aztán 2000-ben (főleg turizmus élénkítése miatt) felújították és újra megnyitották a vízi utakat több helyen Skóciában. Persze a zsilipeket nem tudták újra megcsinálni, már rég ráépítettek a helyükre, plusz egy vasút vonal is keresztül meg a helyén. Ezért kitaláltak valami jobbat. Építettek egy emelőt, köré meg akkora felhajtást, hogy önmagában is egynapra elegendő nézelődni valót nyújt a látogatóknak. Pedig maga "kerék" - behajtástól a kijövetelig - alig több mint 15 perc alatt juttat fel vagy le egy hajót. És ehhez csak 8 vízforralóhoz elegendő energiát használ.
Hát sokkal jobban érdekelt a dolog, mint a foltvarrás:)


A turista járat kb egy órás. A kis uszály bemegy az alsó teknőbe, kikötik, elszigetelik, majd elindul a kerék. Maga a mozgás 4 percig tart. Piszok gyorsan mozog, ahhoz képest, hogy mekkora.



A szerkezet körül van egy park is, ahol lehet sétálni, egy nagy játszótér a gyerekeknek, meg egy visitor center, ahol lehet kajálni, meg persze dizájnolt ajándék tárgyakat venni.

A hajókázás után Jo, a hölgy, aki elhozott, bevitt Falkirkbe egy Callendar House nevű helyre. ez egy jó nagy nemesi ház, ami elég régóta létezik, és folyamatosan bővítették és átalakították az idők folyamán. A belépés ingyenes és három állandó kiállítás látogatható. Az egyik a rómaiakkal és a falukkal foglalkozik, a másik kettő pedig azzal a két családdal melyek a házat birtokolták az idők folyamán. Érdekes kiállítások és ami különösen tetszett, hogy sok az interaktív megoldás. Amikor én ott voltam, rajtam kívül egy hölgy volt még az 5-6 éves unokájával. Az összes lehetséges gombot megnyomta, kirakta (segítséggel) az építős bemutatókat. Meg lehetett építeni kicsiben Antoninus Pius falát. Volt egy vízimalom makett is ami gombnyomásra működött. Voltak makettek és egyszerűsített alaprajzok a házról és a hozzá adott bővítményekről. A legfelső emeleten meg voltak diorámák Falkirk városfejlődéséről.

Persze nem úsztam meg a foltvarrást sem:P
Visszafelé jövet még jól el is tévedtünk. Éppen felújítják az autópályát ("A munkálatok előre láthatólag két évig tartanak. A munkát megkezdtük áprilisban." Ez több helyen is ki volt írva. Okos, jó lesz az még négy év múlva is:) és szegény Jo elnézte a kijáratot. Egy órába telt mire visszataláltunk a megfelelő útra.

Estére volt szervezve a Strathaven-i golfklubba a vacsora, amire mi hívtuk meg a vendéglátóinkat. A kajálás alatt kiderült, hogy a belépési díj 2000 font, az éves tagdíj meg 500-600 font. Nem semmi. mondjuk elég jól is főztek. Én lazacos cézársalátát ettem és paradicsomos sajtos csirkét. És persze krumplival. Esküszöm ezek csak krumplit esznek köretnek.