... of Halls, Holds and Weyrs
Azt hiszem az egyértelmű, hogy szeretem a fantasyt. Meg a sci-fit. És a kalandregényeket is. Ez valószínűleg a határtalan képzelőerőmnek köszönhető, aminek egyelőre sok gyakorlati hasznát nem vettem. Nálam ez a képzelő erő, fantázia olyan, mint egy nagy ööö Izé. Egy sokfejű szörny, amit etetni kell, különben kínoz. És minél többet eszik, annál többet akar.
De mit eszik egy ilyen sárkány (lehet, hogy inkább hidra… egyre több feje nő, és mind enni kér:) ? Szerencsére nem szűz hercegnőket, ami elég ritka lehet mostanában. Az én fantáziám (minő meglepetés) fantasztikus történetekkel és képekkel táplálkozik. Szóval az étrend tartalmaz fanatsy, sci-fi könyveket, kalandregényeket, hasonlótémájú filmeket (és rajzfilmeket:) és vizuális típus lévén képeket (képregényeket). És persze figurákat, a figurákat nem szabad elfelejteni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mást nem olvasok, nem érdekel. Például James Burke Biliárd effektus című könyvét is olvastam és igen izgalmas és érdekes volt (majd arról is írok valamikor. Kb jövőre ilyenkor, ahogy magamat ismerem. Egyébként is előtte újra kéne olvasni…).
Az egész fönti blabla lényege, hogy most törleszteném egy régi (több mint egy éves) adósságomat, mely szerint írok pár sort Anne McCaffrey-ról és az Ő Pern ciklusáról.
Az írónőtől először egy rövidebb novellát olvastam egy régebbi Galaktika magazinban (egészen pontosan a X. évfolyam 1994/11. számában). A novella címe A legkisebb sárkányharcos. Ez egy rövid kis novella, arról, hogy Pern sárkányai hogyan választják ki a lovasukat. Érdekes volt, megfogott a hangulata és a világ. Sajnos akkoriban nem tudtam többet olvasni az McCaffrey-től (amennyire tudom magyarul csak most kezdték el kiadni a könyveit, és 97/98 környékén a nyelvtudásom is hiányos volt, nem beszélve arról, hogy nem is tudtam volna hol beszerezni angol nyelvű fantasy könyveket). Szóval Pern és McCaffrey háttérbe szorult, Feist, Gemmell, Jordan és más szerzők mögé (az ő könyveik könnyebben beszerezhetőek voltak…). Míg nem egy nap, amikor éppen egy újabb Gemmel könyvet akartam vásárolni megakadt a szemem Anne McCaffrey nevén. Hohó, Gemmel várhat, tőle akkor már jó pár könyvem volt (angolul, ez volt úgy kb. 4 éve). Szóval megvettem a The Dolphins of Pern című regényt.
Nos nem azt kaptam, amit vártam, inkább valami egészen mást. Mégsem kellett csalódnom, a történet érdekes és izgalmas volt. És ismét sikerült egy történet ciklus megismerését a végéről kezdenem. Ebben nagy tapasztalatom van (bár nem szándékosan csinálom :).
Mielőtt többet írnék pár szó Pernről és a ciklusról:
Pern egy bolygó Rukbat rendszerben, melyre egy csapat telepes érkezik, akik egy bővebben ki nem fejtett galaktikus háborút és a túliparosodott civilizációt akarják maguk mögött hagyni. Éppen ezért minél egyszerűbben, modern technikát csak ritkán használva akarnak élni. Ám nem vették észre a rendszer sajátosságát, a Vörös bolygót, mely elliptikus pályán halad a rendszer napja körül és igen közel halad el Pern mellett. Amíg a Vörös bolygó Pern közelében van, Thread (magyar fordításban Szálak) hullik a bolygóra, amelyek minden organikus dolgot megesznek. Ez ellen valahogy védekezni kell, így az egyik őshonos perni állatból génmódosítással sárkányokat hoznak létre. A sárkányok telepatikusan tudnak kommunikálni a lovasukkal, képesek tüzet fújni, ha kénkövet esznek, és képesek teleportálni. Így jönnek létre Pern sárkánylovasai, akik az évszázadok során Pern legfontosabb társadalmi rétegévé növik ki magukat. A sárkánylovasok nem dolgoznak, az ő egyetlen feladatuk a Thread elpusztítása. Mindennapi betevőjüket így szolgálataikért cserébe, amolyan adó formájában kapják. Akkor is ha éppen nem hullik a Thread. Ez sokaknak nem tetszik, főleg egy hosszabb Thread hullás nélküli időszak alatt. A Weyr-ek és a Hold-ok közötti kisebb nagyobb konfliktusok sok regény alapjául szolgáltak. A Weyr a sárkánylovasok lakhelyének neve, a Hold pedig a kisebb nagyobb települések gyűjtőneve. Magyar fordítást sajnos nem tudok mondani.
A Pern regények történetei nem klasszikus fanatsyn alapulnak. Igazából, bár a korai történetek tekinthetőek fantasynak, a Pern könyvek inkább sci-fik némi fantasy beütéssel. A sztori alapjául nem a Jó és a Rossz harca szolgál, hanem az, hogy általában egy, néha több főhős, hogyan birkózik meg azzal, hogy megszokott környezetéből újba, ismeretlenbe kerül. (Vagy valami hasonló:)
A másik érdekes dolog McCaffrey Pern könyveivel kapcsolatban, hogy sokuk története időben fedi egymást. Így egy történést több szemszögből is megismerhetünk, ami (számomra) igen izgalmas. Az egyetlen ömm „hátránya” a könyveknek, hogy kicsit lassúak, illetve lassan indulnak be (biztos van még egy két dolog, ami nem tökéletes, de most csak ez jutott eszembe. Egyébként is, ha összességében tetszett a könyv, akkor a hibákon hamar túlteszem magam:). A ciklus jelenleg 22 könyvből áll, illetve a legújabb 2008-ra van beígérve. A ciklus későbbi regényeit (2003-tól) vagy a fiával együtt, vagy a fia írta. Én jelenleg 5 könyvet olvastam a sorozatból, de természetesen tervezem a többi regény beszerzését és elolvasását. A sárkányt etetni kell.
Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti a sci-fit, a fantasyt, vagy csak egyszerűen az olvasást. Egy megjegyzés: a hivatalos ajánlás szerint az első olvasást a kiadás sorrendjében érdemes elkezdeni, vagyis az első könyvnek a Dragonfligh-ot (Sárkányröpte, Delta Vision kiadó) ajánlják. Jelenleg magyarul az első hat könyv jelent meg. Az első három könyvről ITT, ITT és ITT lehet ismertetőt, kritikát olvasni.
UI: Ha tudsz angolul érdemes megpróbálkozni az írónő más könyveivel is (van egy pár). Én a Planet Pirates trilógiát olvastam még tőle, és az is nagyon jó volt.
