Bear Pirates, page 4

Bear Pirates, page 3

Bear Pirates, page 2

Bear Pirates, page 1

Ezt a rövid kis képregényt (nem több mint 10 oldal), amit a következő napokban, hetekben fogok föltenni, néhány igen érdekfeszítő előadáson rajzoltam a főiskolán.

Bear Pirates

A csillagot az égről...

Szeretem a mozit, illetve szeretek moziba járni. Szeretek korán érkezni, egyrészt, mert utálok késni, másrészt, mert érdekelnek a filmelőzetesek. A tesóm meg az anyám halálra tud idegesíteni a film alatti beszólásaikkal, meg kommentjeikkel ezért általában egyedül szoktam menni (a haverokkal piszok nehéz bármit is leegyeztetni), bár van, hogy ők fizetik a jegyemet, szóval valamit valamiért:) Persze az egyedüli mozizás fő oka, hogy főleg azok a filmek érdekelnek, amelyek anyám megfogalmazásában „nem elgondolkodtatóak”. Hát paff, gondolkodtam eleget a matek szigorlaton, moziba szórakozni járok.
Ez persze nem azt jelenti hogy minden szart megnézek. Ez azt jelenti, hogy a meséket szeretem. Fantasy-t, sci-fit, vígjátékokat, akciót. Persze vannak kivételek, de az én gyermeki lelkem ízlése csak kis részben fedi anyám elvárásait:)

A lényeg, hogy a múlt szombaton moziba mentem, anyuval, és nem „elgondolkodtató” filmet néztünk. Hanem a Stardust (Csillagpor) című filmet. Két fő oka van annak, hogy ez a mozi anyámat is érdekelte: 1. játszik benne Robert De Niro (ő alakítja frenetikusan Shakespeare kapitányt.) 2. a film annak a Neil Gaiman-nak a regényéből készült akivel Terry Pratchett együtt írta a Good Omens (Elveszett próféciák) című regényt. És persze az egész család nagyon imádja azt a könyvet. (A könyvről, illetve Pratchett-ről késöbb majd még írok. Valamikor:)

Tehát sikerült rávenni anyut, hogy jöjjön el (és fizesse a jegyemet:D). Általában úgy megyek el egy filmre, hogy nem várok el semmit, annyit nyújt, amennyit tud. Nem szoktam kritikákat olvasni, vagy mások véleményére hallgatni, elmegyek, megnézem és én eldöntöm, hogy jó volt vagy nem.
Ennek ellenére kicsit féltem, amikor elsötétült a terem, hogy amit látni fogok nem lesz más, csak egy a tucatból. Nos kellemesen csalódtam, de még mennyire (és még az anyámnak is tetszett)!

Az 1850-es évek táján vagyunk Angliában. Egy fal húzódik nem messze a Fal nevű kisvárostól, rajta egy rés, előtte egy őr. A fal túloldalán egy mező. De akkor minek az őr?
Mert a látszat csal (ez mégiscsak egy mese:). A fal túloldalán terül el ugyanis a tündérek földje, minden ami a való világból kiszorult. Ebbe a világba, pontosabban Viharvég ( vagy Viharfok; nem emlékszem pontosan, angolul Stormhold) királyságába kerül a főhős, Tristán (Charlie Cox) Falból, hogy elhozza szerelmének az oda hullott hullócsillagot. Tristán családjában amolyan öröklődő kényszer a falon való átkelés (az őr legnagyobb bánatára), apuci is megtette, kilenc hónapra rá kapott is egy kosarat a túloldalról. Nem nehéz kitalálni ki volt a kosárban:)
De ez itt a mesék világa, így a dolog nem olyan egyszerű. Például a lehullott csillag nem egy darab kő, hanem egy gyönyörű nő, Yvaine (Claire Danes), akinek nincs sok kedve szerelmi zálognak lenni. Vagy ott vannak Stormhold nemrég elhunyt királyának fiai, akik egymás és mások élete árán próbálnak a trónra jutni, aminek a kulcsa egy nagy rubin. Az amelyik leütötte az égről az emiatt elég morcos Yvainet. A legesélyesebb Septimus (Mark Strong), a hetedik fiú. (a már meghalt hercegek közben szellemként követik a még élőket és drukkolnak az éppen favoritnak:). És persze nincs igazi mese boszorkányok nélkül. Akik szintén a hullócsillagra pályáznak, hogy megfiatalítsák magukat, persze nem hullócsillagbarát módon. Lamia, a boszorkány királynő (Michelle Pfeiffer) nem is válogat az eszközökben, hogy elérje célját.

A történet egyszerű mégis magával ragad, a színészek jók, az ismertebbek és a kevésbé ismertek egyaránt jól játszanak. Régen láttam ilyen jó fantasy mesét. Csak ajánlani tudom mindenkinek. És még a Magyar Narancs is négy (4!!!) csillagot adott rá. Ami felér egy tucat Oscárral. (Még mélyértelmű művészfilmekre is ritkán adnak háromnál több csillagot).

Hobby stuff

Én sem vagyok teljesen normális. Nem elég hogy blogolok itt, meg a másik helyen (persze nem szakadok bele a blogolásba, átlag havi két bejegyzéssel :), inditottam egy harmadikat is. Ami igazándiból nem is blog hanem log:) Itt lehet megtekinteni: The Clockwork Bear Workshop
Angol tudás ajánlott, de ha az nem megy vannak képek is :D Oda fogom felrakni a hobbival kapcsolatos dolgokat. Ez nem jelenti azt hogy itt nem folytatom a mániám (figurák:) részletezését, csak itt egy átfogóbb leírást fogok adni, ott meg konkrét dolgok lesznek. (Ez sem lett túl érthető, de majd meglátjátok. Vagy nem, ha szokásosan lusta leszek.)

Hobby, part II

Ideje már, hogy picit hosszabban is blogoljak, szóval most folytatom a hobbimat tárgyaló részt.

Wargame. Ez a figura gyűjtögető hobbim egy másik aspektusa. Pontosabban szólva, amit én művelek az tabletop strategy game, amit magyarul táblás startégiai játéknak hívnak, bár a fordítás nem tökéletes, mivel itt a tabletop nem táblát, hanem asztal tetőt, asztalon játszottat jelent. Magának a wargame-nek több alfaja van itt lehet tájékozódni.

Hogy mi is a tabletop strategy game (TSG)? Röviden szólva két vagy több ember egy átlagban 120x120-as asztalon kis figurákat tologat különböző szabályok szerint, vagyis még rövidebben és egyszerűbben, ahogy egyesek mondják, babázik:) Most ugye jöhet a kérdés, hogy miii? Felnőtt emberek is babáznak? Muhhaha…

Hát igen, külföldön igen népszerű ez a hobbi, ami jóval több egyszerű babázásnál. Nem GI Joekat ütögetünk egymásnak, ovi style. Ahogy már fentebb is írtam a TSG-t asztalon, általában 6-52 mm-es nagyságú, műanyag vagy fém figurákkal játsszák. Két nagy csoportja van: 1. történelmi játékok, 2. nem történelmi játékok.

Az első pontba tartoznak azok a játékok, amelyek egy történelmi csatát játszanak újra, általában kor- és élethűen. Ez esetenként komoly kutatásokat is igényelhet, minél régebbi a csata, annál kevesebb lehet róla az információ.

A második pontba tartozik minden más. Fantasy, sci-fi, alternatív világok. Ezekben kitalált lények, leggyakrabban a klasszikus elf-ork-törp-ember kvartett szerepel. Ők amolyan klasszikusok. Szerepelhet ez fantasy világban vagy az űrben, esetleg egy alternatív földön.

A két csoport közt lehetnek összemosódások, például, ha történelmi seregekkel és szabályokkal olyan csatát játszunk, ami nem történt meg.

És most jöjjön a lényeg! A figurák. Ugyanis mint írtam, ezeket a játékokat figurákkal játsszák, amik ugyebár gyűjthetőek. Az előző hobbis blog bejegyzésemben leírt 1/72-es és öntött 28 mm-es figurák is használhatóak erre.

Hol is kezdjem? Annyi féle, fajta van…

Kezdem az elején. Úgy 13-14 lehettem, amikor az interneten először bukkantam figurákra. Akkor már rendelkeztem egy-két ólomkatonával (Sümegről, a Hadtörténeti Múzeumból). Ha jól emlékszem akkor a szóban forgó figurák a Games Workshop Warhammer Fantasy-hoz kiadott törpjei voltak (a honlapjuk sokkal puritánabb volt még anno, persze azóta eltelt 8-9 év; az akkori törpicsekek azóta már classicnak számítanak). Persze akkor még csak a nyálamat csorgattam a képekre, esélyem se volt szerezni belőlük. Nem csak az áruk (akkor kb 300 fontnyi figurát álmodtam össze magamnak, ami most sem kevés pénz, de akkor…) és a fellelhetőségi helyük miatt (a Trollbarlangról csak később szereztem tudomást). Ott voltak/vannak a szülők is, akik azért felügyelték, hogy mire költöm a zsebpénzem. Törpék? Fémből? Fontért? Bahh, vegyél valami értelmes dolgot. Úgyhogy inkább modelleztem, repülők, tankok a szokásos. Ekkor kezdtem megalapozni az 1/72-es gyűjteményem.

Aztán kijött az első Gyűrűk ura film és a GW kiadott egy a film licencén alapuló stratégiai játékot. Ekkor már idősebb voltam, több tapasztalatom volt a szülők manipulálásában:), és mivel a Gyűrűk urát mindenki szereti a családban, könnyebben eladható. Azért ez sem ment könnyen, de valamikor 2003 második felében (pontosan már nem emlékszem, lehetséges, hogy korábban; a memóriám még mindig nem túl jó) megszereztem az első figuráimat, a A Gyűrű Szövetségét. Kilenc fém figura, Gandalftól Samuig, az egész csapat. (Balra az egyik első festői próbálkozásom. Azóta azért már fejlődtem:) Nem sokkal később megkaptam a második filmhez kötődő alapdobozt, benne egy szabálykönyvvel, 24 ork harcossal és 12 rohani lovassal. És itt elindult a lavina szép lassan.

Főiskolás éveim első évében Budapesten laktam egy köpésre a Trollbarlangtól, ami a GW termékek legrégebbi hazai forgalmazója, szóval el lehet képzelni:)

Azóta már nem csak Gyűrűk Ura figuráim vannak, hanem Warhammer 40K-s, Privateer Press, Ral Partha, Reaper, Warzone és Chronopia, Urban War stb. És a kollekcióm egyre csak nő (bár kisebb ütemben, mint szeretném:)

Nos egyenlőre ennyi, később, majd írok a festésről, konvertálásról, meg az egyes gyártókról. Valamikor. Majd.

Rest in Peace

Szeptember 16-án elhunyt Robert Jordan, fantasy író.
Nyugodjék békében.

Deep bear diver (and chemistry)

Bear and Dragon

Arrrr... Ice or Life!

Mindig is szerettem a kalózokat. Gyönyörű hajók, nyílt tenger, kincsek és izgalmas küzdelmek. Ohhh. A sci-fit is szeretem, űrcsaták, robotok, hightech izék. Ahhh.
e kettő ötvözéséből csak jó dolog lehet. És a Jég kalózok (The Ice Pirates) jó is.
A távoli jövőben, egy nagy háború után a Gonosz Lovagok (muhahah) uralják a galaxist. A legnagyobb kincs a víz, melynek egyetlen forrását a Lovagok tartják a kezükben. Jason (Robert Urich), az űrkalóz és legénysége egy sikeresnek mondható jégrablás során, nem csak több tonna vizet, hanem egy hercegnőt is zsákmányolnak, Karinát (Mary Crosby). Persze szerelem első látásra;a szokásos először utállak, aztán imádlak forgatókönyv:) Utóbbi tettükkel belekeverednek egy galaktikus hajszába melynek tétje a misztikus 7. bolygó megtalálása (ezt kereste a hercegnő papája, persze eltűnt, és most keresni kell). A sztori röviden ennyi, nem nagy szám, de nem is ez a lényeg.

Hanem ahogy ezt előadják. Ott van Jason, az űrkalóz, aki, mintha egy kosztümös kalózfilmből jött volna (ala Errol Flynn) plusz a lézerpisztoly (a film későbbi részében feszülős fekete nadrágban és kigombolt fehér ingben feszít:). Vagy a Gonosz Lovagok full láncingben, kétkezes pallossal. És persze a robotok… hát azt leírni nem lehet. Jason legénységében megtalálható Zeno (Ron Perlman) kalóz/hajószakács, Maida (Anjelica Huston) a kötelező női kalóz és Roscoe (Michael D. Roberts) a mérnök, robot javító-készítő, Jason legjobb haverja.

Van itt minden, teljesen értelmetlen Alien féle kis izé, politikai foglyok, amazonok stb.

A film végi csata a legjobb. Egy időtorzulásban csatázva egyre öregebbek lesznek, és Roscoe azzal a hatalmas fehér gömbfrizurával eszméletlen.

Megnézése mindenképpen ajánlott!!

Ahoj, kalandra fel.

Capt. Bear's kitchen #1

Szeretek főzni, dolgokat kipróbálni. Ez a recept pár hete jutott eszembe, amikor vacsoránál a frissen a kertből szedett hagymát ettük. A szép, hosszú zöld hagymaszár üreges belseje szinte hallhatóan ordította: Tölts meg!!

Ma meg is töltöttem párat, és le is teszteltük.

Töltött hagymaszár

Hozzávalók:

Darált hús

3-4 friss, szép vastag hagymaszár/fő

Mozzarella

Szeletelt mandula

Tehát a darált húst elkészítjük, mintha spagettit készítenénk, ízlés szerint fűszerezve. Én szokás szerint borssal, pirospaprikával és némi taco szósszal ízesítettem. Aztán belekerült egy fél zsemle is. Amíg az előbbi rotyog, mossuk meg a hagymaszárakat és válogassuk ki azokat amelyek túl kicsik. A méretet egy fakanál nyelével ellenőrizhetjük. Ha a szárba dugott nyél nem repeszti szét azt, akkor jó. A szárakat vágjuk fel kb 10 cm-es darabokra.

Ha elkészült a töltelék, daráljuk le újra, hogy pépesebb állagú legyen. Ezután fogjunk pár megfelelő töltőszerszámot (kiskanál, kenőkés, fakanál nyél, apánk maradék kosárfonó vesszője stb.) és kezdjük meg a szárak megtöltését. Pár nyugtató előzetes bevétele ajánlott ideges természetű szakácsoknak (főleg ha a egy 120 fős díszvacsorára főzünk:).

Ha sikerült ép ésszel túljutni a töltés fázison, helyezzük a megtöltött hagymaszárakat egy megfelelő edénybe. Ezután locsoljuk meg kis olajjal, majd szórjuk meg még egy kis fűszerrel, szeletelt mandulával. Ezután rátehetjük a mozzarellát. Sütőben úgy 10-15 percet süssük kb 200 fokon. Bon apetito, meg minden.

(A barna cucc a baloldalon a maradék töltelék, mielőtt valaki megijedne:)

Tesztalany 1 szerint hagyma nélkül is finom lenne.

Tesztalany 2 azt mondta a hagyma kifejezetten finom.

Tesztalany 3 figyelmembe ajánlotta, hogy a kuktamunkát is nekem kéne csinálni (mint például a darált hús előhalászása a hűtőből, kiolvasztása és hasonló semmiségek:). Egyébként azt mondta finom.

BearDragon

Hobbi, part I

Már régóta szerttem volna blogolni a hobbimról (az egyikről a sok közül:). De valahogy eddig nem jött össze. De most! Hah!
Szóval nem rég volt a szülinapom, és kaptam pár tök jó dolgot, meg vettem is, így ismét bővült a gyűjteményem. Sőt, a közeljövőben szintén fogok egy nagyobb tételt vásárolni. (Na ennek így nincs sok értelme) Ja igen, hogy mi is a hobbim? Dobpergés és tadamm: Ólomkatonákat gyűjtök, illetve mindenféle figurákat, főleg fémből, de sok van műanyagból is. Persze nem akármilyen figurákat.

Darabszámra a legtöbb az 1/72-es méretarányú törénelmi figurákból van. Ezek azok amiket a legtöbb játékboltban illetve modellboltokban lehet kapni. Magyaroszágon a legtöbb helyen Italeri, Revell és Zvezda gyártmányú figurákat árulnak, de elvétve kaphatók más gyártók termékei is (játékboltokban; modellboltokban lehet nagyobb választék is a gyártók között, de van olyan is ahol figurákat egyáltalán nem árulnak).

Történelmileg az ókortól egészen napjainkig vannak figuráim. Rómaiak, Karthágóiak, lovagok, amerikai polgárháborús figurák, zuluk, francia idegenlégiósok, második világháborús katonák, vietcongok stb.
Ezekből közel 3000 darabom van, ennek még legalább a fele kereten a dobozában tartózkodik. Úgy 700-800 van valamilyen szinten kifestve, kb 100 teljesen. Ezekről már csak a lakkozás hiányzik. Lakkozva 5-6 darab van:) És ezek még csak az 1/72-esek.


Ott van még ezen hobbim egyik legérdekesebb aspektusa, az ólomkatona öntés. Igen, igen én magam is öntök ólomkatonákat. Nos, hát nem igazi ólomkatonák, mert nem ólomot használok (mérgező, meg macerás), hanem cinkbádogot-botforrasztóónt. Ez relatíve olcsó és egészen szép eredményt ad. Szoktam ún. fehér fémet, vagy modell fémet is használni, ez direkt figurák öntésére való. Az öntés igen egyszerű: fogok egy darab fémet, belerakom az olvasztó tálkába és rezsó vagy tűzhely felett megolvasztom. Ha megolvadt beleöntöm az előkészitett öntőformába. Ezután már csak kicsit kell várni, hogy kihüljön és kilehessen venni, a kész figurát. Sajnos az öntőformákat nem én készítem, egy Prince August nevű cég gyártja őket, én tőlük veszem. Nagyon jó kis cég, nagy valásztékkal. Nekem 25 mm-es Napóleoni és szintén 25 mm-es Fantasy öntőformáim vannak. A kiöntött figurákat ki is festem, ami elég időigényes munka, bár nem annyira mint, az 1/72-esek festése. Ezekből is van már legalább 200 darab és kb a felük van kifestve.

Mára ennyi, legközelebb majd bemutatom a vásárolt gyűjteményemet (azokat a figurákat amiket nem én festettem:), illetve a hobbim wargame-es oldalát.

Érdeklődés hiányában a holnap elmarad

Tessék, én megmontam: ITT.

IQ Testing

Unatkoztam picit, úgyhogy elkezdtem kitölteni egy IQ tesztet. Az eredmény érdekes lett és meglepően pontosnak tűnik.

Az első teszt a Tickle Free IQ Test volt. Nem tudom, mennyire ööö tudományos, minden esetre a tesztből levont következtetések többsége igencsak passzol rám (és kb. 13 dollárért meg lehet venni egy 5 oldalas, részletes elemzést is:). "You scored 131 on Tickle's IQ test." Ami az jelenti, hogy az IQ-m 121 és 131 között van. Emellett Visual Mathematician vagyis Vizuális Matematikus vagyok. Mindig szerettem a geometriát, ez passzol:)

"You have a strong ability to process visual-spatial and mathematical information." Hát a vizuális-térbeli résszel egyetértek, de integrálni még matek szigorlat után sem tudok (főleg szigorlat után, ha megvan, már senkit nem érdekel, tudsz-e vagy sem...).
"You're able to understand patterns visually and in numbers. That means your mind can create a mental picture for any problem." Ez teljesen igaz, mindent el szoktam képzelni fejben.
"You have many skills that are critical to success and problem-solving. Your talents help you understand the "big picture," which is partly why people may turn to you for direction." Hát lehet, hogy segítenek felfogni a nagy képet, de inkább én szoktam segítséget kérni (bár ez lehet, hogy azért van, mert nem reklámozom a zsenialitásom:).
"You flourish in environments where tasks are clearly defined, and you are a whiz at improving processes and making things more efficient." Igen, szeretem, ha pontosan megmondják, mit kell tennem. Utálom kitalálni mások gondolatait, aztán engem csesznek le, ha valamit rosszul csinálok... Persze vannak ötleteim, hogyan lehetnének jobbak a dolgok. Amikor ezeket vázolom anyámnak, általában egy Ne fárassz már! felszólítással elküld. (Pedig szerintem, van pénz pl. a kókusz poharak nagyüzemű gyártásában.)
"Your Mathematical Percentile" A tesztet kitöltők közül 90-100%-nak lett rosszabb és 0-10%-nak jobb eredménye a Matematikai intelligencia faktorban. Mint feljebb is írtam nem kedvelem a számolós matekot, de jó tudni, hogy nem vagyok hozzá teljesen hülye. (Csak lusta vagyok megérteni a dolgot, annyira fárasztó:(
"Your Visual-Spatial Percentile" Eredmény, mint a mateknál. Ezzel viszont teljesen egyetértek a Vizuális-térbeli inteligenciám tényleg jó, és ez most nem önfényezés (talán csak egy picit:).
"Your Linguistic Percentile" Ez egyel rosszabb, itt 80-90%-nak lett rosszabb és 10-20%-nak jobb eredménye nálam. Hát nyelvből tényleg rosszabb vagyok, mint térlátásból. És nem vagyok túl beszédes sem.
"Your Logical Percentile" Mint a nyelvi, ez is egyel rosszabb kategóriába esik, mint az első két faktor. Na igen, nem mindig megy a logikus gondolkodás. Ez van. (Vagy az is lehet, hogy az én logikám másképp működik, mint a többségé.)

Ezek után kitöltöttem a Tickle The Super IQ Test-et. Ezen 105-ös IQ-t értem el, ami hát alacsonyabb, mint az előző. Viszont itt nem adták meg az átlag IQ pontszámot. Nah ennek a tesztnek az eredményénél már jóval több dolog van,ami nem igaz rám. A Super test szerint én: "Conceptual Synthesizer" vagyok, vagyis meglátom a dolgok mögötti összefüggéseket, amik más emberek számára nem egyértelműek. Valamint céltudatos vagyok az életemben és nem könnyű eltéríteni. Ami marhaság, nincsenek céljaim, és bármi el tud téríteni attól, amit éppen csinálok.
Itt nem négy, hanem 8 szempontból vizsgáltak. Ezek: Térbeli (100-ból 93), Szóbeli (92), Logikai (90), Érvelési (86), Vizuális (66), Mechanikus (62), Szervezési (58) és Számtani (50) faktorok. Ezek közül az első háromban értem el a legjobb helyezést:), ami szerintük nagyon szokatlan kombináció, 1000 emberből 6-nál fordul elő (ez tetszik:). Itt nem megyek bele a részletekbe, elég annyi, hogy a faktoroknál írt jellemzés pontosabb, jobban illik rám, mint az összesített.
Összességében elégedett vagyok, jól esett az egómnak ez a kis simogatás:)

Huh?

Olvass képregényt!
GO COMICS

Guitar Session

Legend

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy felvettek BPestre főiskolára és felköltöztem egy albérletbe. A lakáshoz közel volt az írók boltja és a tesóm elment párszor körülnézni, én meg néha elkísértem.

Az írók boltja nem az a hely ahol én könyvet szoktam venni, de unatkoztam na. Az ottani könyvek többségéhez én nem vagyok elég intellektuális... Viszont van idegen nyelvű szekció. Ott találtam valamit ami felkeltette az érdeklődésem. Egy angol nyelvű könyv borítóján egy páncélos alak egy nagy csatabárddal. Hohó ez olyan intellektus, amit én is értek. Az írót David Gemmellt akkor még nem ismertem, de a hátoldalon Anne McCaffrey (róla legközelebb) ajánlotta, akitől már olvastam. A könyv a The Legend of Deathwalker (Halájáró legendája) volt.
Megvettem, elolvastam (aztán elolvastam még egyszer, mert nem értettem meg mindent, akkor még nem tudtam olyan jól angolul:) és le voltam nyűgözve. A történet nem túl bonyolult mégis magába szippantott. Nincsenek oldalakra rúgó leírások, mégis érezni a világot, amit teremt. Sok mindent megtudunk a karakterekről, olyanokról is akiknek csak kicsi a szerepük, mégsem érezni, hogy az író fölöslegesen pazarolja a tintát. Lehet kötődni a szereplőkhöz, életszerűek (már amennyire egy fantasy regény hőse életszerű lehet:)
Gemmell történet többsége ugyanazt a mintát követi, egy kis csapat hős küzd a nagyszámú, gonosz ellenséggel a végső túlélésért. És legtöbbször győznek is így-vagy úgy. Viszont a győzelemnek ára van és ezért lesz több a történet egy gyerekmesénél. Mert a figurák, akiket megismerünk, meghalhatnak és némelyikük, akár főszereplő akár nem, meg is hal.

Miután elolvastam a Deathwalkert eldöntöttem, hogy az író összes könyvét meg fogom venni. (Kár, hogy az idegen nyelvű könyvek olyan drágák. Hum hát végül is az írónak is élni kell valamiből.). Eddig tizenkét könyvét olvastam és egyikben sem csalódtam. Első könyve a Legend (Legenda) annyira tetszett, hogy nem is tudom leírni.

Amikor én elkezdtem gyűjteni a könyveit akkor még csak angolul lehetett kapni őket, de a Delta Vision kiadó gondozásában a Drenai sorozat (első könyve a Legenda) magyarul is megjelent. (Az Árnyjáró (Waylander) trilógia van meg magyarul. Nem akarom a fordítót bírálni, de eredetiben olvasni Gemmellt jobb. Persze nem mindenki tud angolul, így szélesebb körben is ismertebb lesz.)

Szóval fantasy rajongók ideje beszerezni a polcra a mágus regények mellé Gemmellt is, irány a könyvespolc.

Sajnálatos, hogy David Gemmell pár nappal 58. születésnapja előtt 2006. július 28-án elhunyt. Béke poraira, hiányozni fog.

Capitan Black Bear(d)

Revenge, with dynamite

Nem kell megijedni, ez nem egy z kategóriás Dolph Lundgren akciófilm.
Nem, ez Wes Anderson filmje, a The Life Aquatic with Steve Zissou (magyar címe: Édes vízi élet, végre egy magyarosított cím, amit nem szúrtak el teljesen. Ritka az ilyen.). Főszerepben a legkedvencebb férfi színészemmel Bill Murray-el aki Steve Zissou-t, óceán kutatót és dokumentum filmest játszik. Fantasztikusan. Huh, nem is tudom mit írjak, annyira imádom ezt a filmet. A sztori egyszerű, de nagyszerü.
Steve régi barátját, és társát, Estebant (Seymour Cassel) , felfalja egy titokzatos élőlény, a jaguár cápa. A kiégett kutató, legújabb documentumfilmjének bukása után bosszúra készül, dinamittal. Igy hát indul a kaland a cápa után. A csapat tagja Klaus Daimler (Willem Dafoe), aki amolyan elsőtiszt. Dafoe-t még sosem láttam olyan jól játszani mint itt, ebben a filmben. Istenien alakítja a látszólag kemény, de tulajdonképpen érzékeny figurát, aki féltékeny Steve feltételezhető fiára Ned-re. Ned Plimptont Owen Wilson alakítja, szintén remekül (ez az egész szinészgárdáról elmondható). Steve-et követi egy újságírónő Jane Winslett-Richardson (Cate Blanchett) is, aki mellesleg nagy Zissou rajongó is. És terhes. És akinek a kegyeiért mind Ned mind Steve verseng az utazás alatt. Aztán ott van még egy banki felügyelő, Steve ex-neje Eleanor (Anjelica Huston), Alistair Hennessey (Jeff Goldblum) aki Steve "nemezise" és langyi, a Zissou csapat többi tagja, pár diák az észak-alaszkai egyetemről, és késöbb egy háromlábu kutya.

A filmben van minden ami kell. Remek humor, izgalom, és kalózok:). A képi világa lenyűgöző, a képzeletbeli tengeri állatok fantasztikusak. A Zissou csapat hajója a Belafonte, remek ahogy az elején bemutatják, oldalról, amolyan metszetben mutatva.
Szeretem ezt a filmet, nem tudom megmondani igazán miért. Egyszerüen jó, nagyon.
Tehát piros, kötött sapkát fel, és irány a tenger (vagy a legközelebbi videótéka). Vár a kaland.

Teddy Bear in the corner

Mert szereti!

Én nem sok mindenre emlékszem a szocializmusból, (főleg mivel a 80-as években születtem:) legfeljebb arra, hogy akkor még volt albán kagylókonzerv, meg Mókus csoki.
Ezek eltüntek,sok más dologgal együtt, viszont itt maradt nekünk a szocializmus filmtermése. Olyan gyöngyszemek mint például az Állami áruház, Két emelet boldogság (ohh az a szilvásgombócos rész), Indul a bakterház (egy másik remek szilvásgombócos jelenettel) és ezen blogbejegyzés fő témája Gyula vitéz télen-nyáron.


Az 1970-ben készült film témája a média hatalma (és a sorozatoké), már akkor. A televízió új, történelmi sorozatához keres főszereplőt, és hamar ki is választják Prohászka Ferit, a kamionsofört (a zseniális Koncz Gábor alakítja). Gyula vitéz a tipikus magyar hős a török megszállás idejéből. Szüzeket szabadít a töröktől, bajvív a királyért, és persze hódítj a hölgyek szívét. A sorozat hamar siker lesz, Feri pedig híres. Amit ő és barátai is próbálnak kihasználni. Ezzel együtt felébred a szunnyadó magyar öntudat és törökök iránt érzett ellenszenv. (Első jele egy nyilvános vécében megjelenő felirat.Hát igen:). Az indulatok egy Budapesten rendezett futóverseny török résztvevőjének megverésében tetőznek. Ezt még úgy-ahogy mmegtudják oldani egy ügyes kommnetárral (a versenyt leadja a tv), de ez nem mehet tovább, a sorozatot abba kell hagyni.
Így hát Gyula vitéz konspirálni kezd a király ellen, elkapják és lefejezik. Igen ám, de ez se a főszzereplőnek nem teszik, se a nézőknek. Feri nem akarja elveszteni híresség státuszát és nem hagyja magát elfogni a király emberei által. Az eredmény, Ferit az egyik túlbuzgó statiszta leüti és kómába kerül. But the Show must go on. Így a lefejezés jelenetben egy beugrót fejeznek le.
A nézők sem akarják vessznihagyni kedvenc sorozatikat és valóságos népfelkelés indul. A film egyik legjobb jelenete a stúdióbeszélgetés Gyula vitézről, szakértők és a nézők bevonásával. A nézők természetesen rehabilitálni akarják, és az is kiderül, hogy nem is Prohászka Ferit fejezték le. Oh micsoda gazság...:)
De a stúdió nem enged és nem is tud Feri kómában van. Így indul az új sorozat, ezuttal az űrben. (Vélhetőleg úgy gondolták, az ufók ellen nem tör ki népfelkelés:) De nincs sikeres sorozat Prohászka Feri nélkül. Így Feri bekerül a sorozatba mint Hungaria 4 (Még jó hogy a pólya fején hasonlít a jelmezre, és motyog is valamit:). Feje mellett egy üveg szilvalekvár (vagy valamilyen kompót, sajna rossz a videónk:( És mért van mellette? Há biztos mert szereti!

A film egy remek vígjáték, jobbnál-jobb szinészekkel (Kállai Ferenc, Öze Lajos ...) és remek, örökérvényü sztorival. Mindenképpen látni kell.

There is no magic!

- Mágia nem létezik. - mondta Nakor és elővett egy narancsot az üres zsákjából.

Jópár évvel ezelött, amikor még többet jártam könyvtárba (nem volt annyi pénzem könyvet venni, mint most:) kezembe akadt Raymond E. Feist Sethanon alkonya című műve. Tisztán emlékszem a vörös borítón egymásnak feszülő két harcos figurájára, egyikük egy fehér-arany páncélt viselő ember, másikuk egy páncélos, kétlábon álló vaddisznószerü lény. Mindig is vizuális típus voltam, és rögtön megtetszett az illusztráció, ugyhogy a kötelezők melett kivettem ezt a könyvet is. Nem bántam meg.
Addigra már többször elolvastam a Gyűrűk Urát és új fantasy élményre vágytam. Amit meg is kaptam a Feist-től. Még azon a hétvégén elolvastam a könyvet, aztán mégegyszer és mégegyszer. Azóta egy kivételével Feist minden könyvét beszereztem és olvastam már, többször is.
Nem is tudom igazából mi fogott meg annyira az író történeteiben. A történetek izgalmasak, bár általában lassan indulnak, de csakhamar azt veszed észre, hogy nem tudod letenni és a végén azt kívánod bárcsak lenne még pár oldal. Ez különösen az első négy (Mágus: a tanítvány, Mágus: a mester, Az ezüst tövis, Sethanon alkonya) könyvre igaz. Ennek a négy könyvnek olyan hangulata van amit az ezt követők már nem tudtak hozni. Ez korántsem jelenti azt, hogy a késöbbi könyvei rosszabbak lennének, de az első négy kiemelkedő, olyan módon amit nemigazán tudok megfogalmazni.
A karakterek jól kitaláltak és felépítettek, mindegyikük szerethető. Kedvenceim Sebes Jimmy, a tolvaj, és Nakor az isalani szerencsejátékos, aki sose fogy ki a jókedvből és a narancsokból.
Engem egy könyv elolvasása, vagy egy film megnézése után mindigis érdekelt mi lesz a hősökkel, miután megnyerték a végső csatát. A záró sorok után mindig sokáig gondolkodom mi lett a szereplőkkel. Feist könyveit olvasva, nem kell ezen a fejemet törni. A főhősök történetét (eddig) 19 könyvön keresztül követhetjük, további hat könyvben pedig érdekes és izgalams történetekkel ismerkedhetünk meg Midkemia és Kelewan világáról (a 3 részes Birodalom sorozat Kelewan világán játszódik, a szintén 3 részes Résháború legendája pedig 3 különálló történet a Résháború idejéből). A hosszú történet fonás azonban együttjár azzal a fájdalmas ténnyel, hogy a sajnos több karakter is meghal, nem feltételenül öregkori végelgyengülésben.
Összeségében Feist minden fantasy rajongónak alap, és azok is nyugodtan olvashatnak tőle akiknek annyira nem jön be a fantasy. Nekik az első négy könyvet vagy a Résháború legendája sorozatot ajánlanám.

Az író félhivatalos honlapja: www.crydee.com
Midkemia és Kelewan atlasza: http://www.elvandar.com

Larry Leadhead

Larry Leadhead a táblás stratégiai játékosok és figura gyűjtők kvinteszenciája. Doug Hamm és Eric Hotz képregénye remek humorral mutatja be a wargamerek világát, fajtáit és szokásait. A képregényből olyan nagy igazságokat is megtudhatunk, hogy az egyes egy magányos szám, vagy, hogy miért érdemes elmenni egy istentiszteletre (hogy inspirációt nyerjünk a bibliai témájú seregünkhöz, természetesen:). A poénokhoz azért nem árt némi wargames ismeret.
Végül az ajánlás a honlapról: The Larry Leadhead Comic Strip is dedicated to all gamers
who really love their hobby, but don't take it too seriously!

***

Találtam Flesh Gordon képregényt a neten. Hurrá!! a képregények itt találhatók, a letöltés/scifi-fantasy-akció/Flesh Gordon részben. Összesen 5 db, magyarra fordítva. Tessék művelődni.

Van Gogh

Tegnap voltunk a Van Gogh kiállításon Budapesten. Hát... a képek szépek voltak, a többségük legalábbis, de a kiállítás maga élvezhetetlen volt. A mesterséges félhomály idegesítő volt, akkor is ha a képeket megvilágították. Bár a beléptető rendszer lehetővé tette volna, a múzeum nem szabott meg maximális látogatói számot limitet a tárlat egyidejű megtekintésére. Az eredmény egy hatalmas tömeg, kibirhatalan zaj, és fusztráció. Nem leeht elmerülni a képekben, mert valaki vagy eléd áll, vagy lökdösnek, vagy a hátad mögött fejti ki suttogva a társának a véleményét. Van Gogh munkái nekem annyira nem tetszenek, egy-két kivétellel, és sajnos ez a kiállítás, ilyen formában nem tudta megváltoztatni a véleményemet. A múzeumi szervezők egyest érdemelnek ezért!

Telling the truth can be dangerous business.

Telling the truth can be dangerous business.
Honest and popular don't go hand in hand.
If you admit that you can play the accordion,
No one'll hire you in a rock 'n' roll band.

A fenti dalszöveg Dustin Hoffman and Warren Beatty előadásában hangzik el, az Ishtar címü filmben. A 87-ben készült film a maga idejében megbukott, de azóta igazi kultfilmé vált.

A sztori egyszerű, két tehetségtelen énekes-dalszerző összeáll, hogy Simon & Garfunkel nyomán híresek és gazdagok legyenek. A nagy kitörést számukra egy Maroccoi fellépés jelentheti. Ám Észak-Afrikában belekeverednek Ishtar, egy kitalállt állam, politikai cselszövéseibe.

A film első fele a két hős Lyle Rogers (Beatty) és Chuck Clarke (Hoffman) összeismerkedésének történetét mutatja be visszaemlkezések formájában. A dalírós jelentek fantasztikusak, akárcsak a dalok. A film második fele a Lyle és Chuck Ishtar szociális reformjainak kivivásában játszott szerepét mutatja be. Többek között egy CIA ügynök-Jim Herrison-(Charles Grodin játsza fantasztikusan), egy helyi baloldali felkelő Sheira Aselle (Isabelle Adjani) és egy vak teve segítségével. A bazári üldözős jelenet, a különböző kémekkel, a klasszikus szönyeges szökéssel felülmúlhatatlan. A végén pedig a szociális reformok mellé a két hősnek egy lemezszerződést és népszerüsítő turnét is sikerül kiharcolniuk.

A film másik nagyszerü aspektusa a zenéje, a dalok amiket Lyle és Chuck szerez és ad elő. Ezeket maguk a szinészek, Beatty és Hoffman, énekli, pont olyan rosszul, ahogy azt a szerepük megkívánja. A film rajongói oldalán ezek meghallgathatóak, szövegük itt olvasható. Érdemes meghalgatni őket, nagyon jók:)

One Ring to rule them all

Új nap, új post.
Mai témánk a könyvek. Illetve a kedvenc könyveim.
Ezekből van egypár, de a Number One a Lord of the Rings vagyis a Gyűrűk Ura.
Tolkien mester munkáját 12 évesen olvastam először, és meghatározó volt az izlésem és személységem alakulásában. Gimlinek köszönhetem a hosszú hajam és a nagy szakállam ami úgy idegesíti a nővérem. Köszi Gimli:)
Azóta szeretem a kaland, fantasy és sci-fi regényeket. Jó belemerülni a könyvekbe és elfeledkezni a holnapi vizsgáról. Meg minden másról. Igen élénk a fantáziám és szeretem a hősőket.
Régebben próbálkoztam regényírással, de nincs elég türelmem, nem tudok jól fogalmazni és túlságosan sokszor kalandozik el a figyelmem, nem tudok sokáig egy dologra koncentrálni. Úgyhogy máshogy kell elérnem hogy híres és gazdag legyek... (sóhaj:)

***

Elkezdtem összeállítani egy listát a filmekről amiket látnod kell ha én akarsz lenni:)

Mighty Snow Demons, indeed!

Nincs hó!!! Már a karácsony sem volt fehér (a család elvetette az ötletem, hogy szórjuk be lisztel az udvart...) és még mindig nem esett egy miliméter hó sem:(
És rájöttem miért van ez így! Nem áldoztunk avarégetéssel a Hatalmas Hó Démonoknak!
Pedig benne van a Calvin és Hobbes bibliában.
Calvin and Hobbes egyébként a kedvenc képregényem, imádom. Leginkább azért mert sokban hasonlítunk (bár nekem tigris helyett egy rózsaszin párducom volt, illetve még mindig megvan:). Róluk illetve az alkotóról, Bill Wattersonról, itt lehet többet megtudni: Calvin and Hobbes.

Tehát ezúton kérek mindenkit aki szereti a havat, hogy gyújtson egy gyertyát a szánkójánál és kérje a havazást.


(A vallásosaktól elnézést kérek:)

Helycsere

Mivel felvilágosítottak, hogy az előző hely jellege nem éppen megfelelő a blogomnak, rövid tanakodás után úgy döntöttem itt folytatom.