What a surprise!

Woh hoo! Múlt héten múltam 23 (23-án:). És most hétvégén volt a szülinapi buli, anyáméval együtt, aki 24-én született (persze jó pár évvel korábban:)
Ezen poszt apropója az a remek szokás, hogy ilyenkor az ünnepelt fél ajándékokat szokott kapni. Micsoda remek szokás... sóhaj. Szeretek dolgokat kapni :D (Adni sem rossz persze.)

Mivel a családtagjaim általában idegrohamot szoktak kapni, amikor ajándékot kell venni valamilyen alkalomból írtam egy listát úgy egy, másfél éve. Ezt folyamatosan frissítem és minden ünnep előtt legalább egy hónappal elküldöm a potenciális ajándékozóknak. a lista jelenleg 9 oldal és főleg figurák teszik ki (Én, n°13: Mi más?? Én, n°4, a könyvmoly: De szerepelnek benne könyvek, cd-ék és van egyéb szekció is. Én, n°1: Látod, van miből válogatni.)

Ami nincs a listán az pl. ruhadarabok. Miért is lenne rajta... ha valami kell azt úgy is megkapom, nem kell hozzá ünnep. Meg egyébként is nálam az ajándék olyan dolgot jelent aminek fun és kacat faktora jóval magasabb a hasznosságánál. A hasznos vagy szükséges dolgokat így is-úgy is megkapom, így egy ajándékozási alakalom ilyen módon való "el pazarlása" eléggé lehangoló. (Én, n°13: És igencsak gyakorlatias megoldás.)
Persze a gesztus a fontos, meg jobb adni, mint kapni stb. (Én, n°12, a JÓ: Így is van!) de hát, ha az ember olyan egoista és némiképp önző hajlamokkal rendelkezik, mint én,

(- Én, n°1: Csak a magad nevében beszélj!

- Én, n°10, az egoista: Azt teszi.

- Én, n°7, az önző: Én nem vagyok önző!

- Én, n°12: De még mennyire, hogy az vagy!

- Én, n°3, a lutsa: Zzzzzzz…

- ÉN: Mindenki fogja be! Ilyen hangzavarban nem lehet gondolkodni!)

akkor bizony nem fog annyira örülni egy pizsomának, mint teszem azt egy blisternyi vadnyugati pisztolyhősnek, vagy egy doboz kalóznak.

Alternatíva lehet, hogy az ember nem tárgyi ajándékot kap, hanem pénzt "Vegyél belőle amit, szeretnél!" felszólítással (vagy "Te úgy is jobban tudod, mit szeretnél." és hasonlók).
Aztán ott van még az "utalvány". Az utalvány egy igen érdekes, és alkalmanként fusztráló módja az ajándékozásnak. Itten most olyan utalványokról van szó hogy:

XY-nak, boldog szülinapot, 10 000ft az új kocsidra/bringára/fényképezőgépre stb. (Mindez egy szép képeslap hátán.)

Pénzt kapni sem szeretek igazából (Na jó ez azért így nem teljesen igaz:), de az utalvány még egy fokkal rosszabb. A pénzt el lehet költeni, míg az utalványban az a trükk, hogy az ember addig tulajdonképpen nem kap semmit, amíg ki nem egészíti az utalvány összegét, hogy megvehesse az áhított tárgyat. Vagy egy olyan tárgyat, amit annyira nem áhít csak, jó lenne, ha lenne, de nem feltétlenül. És amit az ajándékozó fél hasznosabbnak ítél pár dkg formázott fémnél. (Én, n°1: Semmi nem hasznosabb, mint 40-60 gm ólom-ón-bizmut ötvözet, különböző formákban. Semmmmmi. Drágaszágaim, az én kisz drágaszágaim...)

Umm.. hol is tartottam?? Ja igen, szóval a szüleimtől kaptam egy ígéretet (utalványt), hogy ha majd elektronikus rajzpadot veszek a géphez, beszállnak némi pénzzel. Meg kaptam egy pizsomát és némi csokit. A vicces az, hogy egy ilyen rajzcucc nem olcsó és nekem alig van pénzem (Én, n°1: Azt egyébként is figurákra akartam költeni… Én, n°13: Tééényleg?? Sosem gondoltam volna…). Akár karácsony is lehetne mire összeszedek elég pénzt. (Én, n°9, a panaszláda: munkám persze még mindig nincs, bár úgy néz ki lesz egy alkalmi munkám, amivel elég pénzt kereshetek, de abból mást akartam venni.. Én, n°4: könyveket, iigen könyveket. Én, n°2, a játékos: A szabálykönyv is könyvnek számít, nem?)

A lényeg, hogy szar ügy, ha az ősök úgy döntenek, hogy a gyűjteményed elég nagy, fesd ki, aztán majd vehetsz új figurákat. És keress végre állást.

A tesómtól amúgy 3 könyvet kaptam, angolul. (Én, n°4: Yessss!) Kettő Anne McCaffrey és egy Gemmell. (Én, n°5, a pesszimista: Kár, hogy a Gemmell egy trilógia második része… Én, n°4: Az nem gond, majd megvesszük a többit is.) Amint elolvastam a két McCaffrey könyvet, fogok blogolni róluk, illetve az írónőről. Amúgy is megígértem már rég.