A hét ajánlata

Meleg tea ;)

2007/10/27

Hobby stuff

Én sem vagyok teljesen normális. Nem elég hogy blogolok itt, meg a másik helyen (persze nem szakadok bele a blogolásba, átlag havi két bejegyzéssel :), inditottam egy harmadikat is. Ami igazándiból nem is blog hanem log:) Itt lehet megtekinteni: The Clockwork Bear Workshop
Angol tudás ajánlott, de ha az nem megy vannak képek is :D Oda fogom felrakni a hobbival kapcsolatos dolgokat. Ez nem jelenti azt hogy itt nem folytatom a mániám (figurák:) részletezését, csak itt egy átfogóbb leírást fogok adni, ott meg konkrét dolgok lesznek. (Ez sem lett túl érthető, de majd meglátjátok. Vagy nem, ha szokásosan lusta leszek.)

2007/09/30

Hobby, part II

Ideje már, hogy picit hosszabban is blogoljak, szóval most folytatom a hobbimat tárgyaló részt.

Wargame. Ez a figura gyűjtögető hobbim egy másik aspektusa. Pontosabban szólva, amit én művelek az tabletop strategy game, amit magyarul táblás startégiai játéknak hívnak, bár a fordítás nem tökéletes, mivel itt a tabletop nem táblát, hanem asztal tetőt, asztalon játszottat jelent. Magának a wargame-nek több alfaja van itt lehet tájékozódni.

Hogy mi is a tabletop strategy game (TSG)? Röviden szólva két vagy több ember egy átlagban 120x120-as asztalon kis figurákat tologat különböző szabályok szerint, vagyis még rövidebben és egyszerűbben, ahogy egyesek mondják, babázik:) Most ugye jöhet a kérdés, hogy miii? Felnőtt emberek is babáznak? Muhhaha…

Hát igen, külföldön igen népszerű ez a hobbi, ami jóval több egyszerű babázásnál. Nem GI Joekat ütögetünk egymásnak, ovi style. Ahogy már fentebb is írtam a TSG-t asztalon, általában 6-52 mm-es nagyságú, műanyag vagy fém figurákkal játsszák. Két nagy csoportja van: 1. történelmi játékok, 2. nem történelmi játékok.

Az első pontba tartoznak azok a játékok, amelyek egy történelmi csatát játszanak újra, általában kor- és élethűen. Ez esetenként komoly kutatásokat is igényelhet, minél régebbi a csata, annál kevesebb lehet róla az információ.

A második pontba tartozik minden más. Fantasy, sci-fi, alternatív világok. Ezekben kitalált lények, leggyakrabban a klasszikus elf-ork-törp-ember kvartett szerepel. Ők amolyan klasszikusok. Szerepelhet ez fantasy világban vagy az űrben, esetleg egy alternatív földön.

A két csoport közt lehetnek összemosódások, például, ha történelmi seregekkel és szabályokkal olyan csatát játszunk, ami nem történt meg.

És most jöjjön a lényeg! A figurák. Ugyanis mint írtam, ezeket a játékokat figurákkal játsszák, amik ugyebár gyűjthetőek. Az előző hobbis blog bejegyzésemben leírt 1/72-es és öntött 28 mm-es figurák is használhatóak erre.

Hol is kezdjem? Annyi féle, fajta van…

Kezdem az elején. Úgy 13-14 lehettem, amikor az interneten először bukkantam figurákra. Akkor már rendelkeztem egy-két ólomkatonával (Sümegről, a Hadtörténeti Múzeumból). Ha jól emlékszem akkor a szóban forgó figurák a Games Workshop Warhammer Fantasy-hoz kiadott törpjei voltak (a honlapjuk sokkal puritánabb volt még anno, persze azóta eltelt 8-9 év; az akkori törpicsekek azóta már classicnak számítanak). Persze akkor még csak a nyálamat csorgattam a képekre, esélyem se volt szerezni belőlük. Nem csak az áruk (akkor kb 300 fontnyi figurát álmodtam össze magamnak, ami most sem kevés pénz, de akkor…) és a fellelhetőségi helyük miatt (a Trollbarlangról csak később szereztem tudomást). Ott voltak/vannak a szülők is, akik azért felügyelték, hogy mire költöm a zsebpénzem. Törpék? Fémből? Fontért? Bahh, vegyél valami értelmes dolgot. Úgyhogy inkább modelleztem, repülők, tankok a szokásos. Ekkor kezdtem megalapozni az 1/72-es gyűjteményem.

Aztán kijött az első Gyűrűk ura film és a GW kiadott egy a film licencén alapuló stratégiai játékot. Ekkor már idősebb voltam, több tapasztalatom volt a szülők manipulálásában:), és mivel a Gyűrűk urát mindenki szereti a családban, könnyebben eladható. Azért ez sem ment könnyen, de valamikor 2003 második felében (pontosan már nem emlékszem, lehetséges, hogy korábban; a memóriám még mindig nem túl jó) megszereztem az első figuráimat, a A Gyűrű Szövetségét. Kilenc fém figura, Gandalftól Samuig, az egész csapat. (Balra az egyik első festői próbálkozásom. Azóta azért már fejlődtem:) Nem sokkal később megkaptam a második filmhez kötődő alapdobozt, benne egy szabálykönyvvel, 24 ork harcossal és 12 rohani lovassal. És itt elindult a lavina szép lassan.

Főiskolás éveim első évében Budapesten laktam egy köpésre a Trollbarlangtól, ami a GW termékek legrégebbi hazai forgalmazója, szóval el lehet képzelni:)

Azóta már nem csak Gyűrűk Ura figuráim vannak, hanem Warhammer 40K-s, Privateer Press, Ral Partha, Reaper, Warzone és Chronopia, Urban War stb. És a kollekcióm egyre csak nő (bár kisebb ütemben, mint szeretném:)

Nos egyenlőre ennyi, később, majd írok a festésről, konvertálásról, meg az egyes gyártókról. Valamikor. Majd.

2007/09/18

Rest in Peace

Szeptember 16-án elhunyt Robert Jordan, fantasy író.
Nyugodjék békében.

2007/09/17

2007/08/27

Bear and Dragon

2007/07/01

Arrrr... Ice or Life!


Mindig is szerettem a kalózokat. Gyönyörű hajók, nyílt tenger, kincsek és izgalmas küzdelmek. Ohhh. A sci-fit is szeretem, űrcsaták, robotok, hightech izék. Ahhh.
e kettő ötvözéséből csak jó dolog lehet. És a Jég kalózok (The Ice Pirates) jó is.
A távoli jövőben, egy nagy háború után a Gonosz Lovagok (muhahah) uralják a galaxist. A legnagyobb kincs a víz, melynek egyetlen forrását a Lovagok tartják a kezükben. Jason (Robert Urich), az űrkalóz és legénysége egy sikeresnek mondható jégrablás során, nem csak több tonna vizet, hanem egy hercegnőt is zsákmányolnak, Karinát (Mary Crosby). Persze szerelem első látásra;a szokásos először utállak, aztán imádlak forgatókönyv:) Utóbbi tettükkel belekeverednek egy galaktikus hajszába melynek tétje a misztikus 7. bolygó megtalálása (ezt kereste a hercegnő papája, persze eltűnt, és most keresni kell). A sztori röviden ennyi, nem nagy szám, de nem is ez a lényeg.

Hanem ahogy ezt előadják. Ott van Jason, az űrkalóz, aki, mintha egy kosztümös kalózfilmből jött volna (ala Errol Flynn) plusz a lézerpisztoly (a film későbbi részében feszülős fekete nadrágban és kigombolt fehér ingben feszít:). Vagy a Gonosz Lovagok full láncingben, kétkezes pallossal. És persze a robotok… hát azt leírni nem lehet. Jason legénységében megtalálható Zeno (Ron Perlman) kalóz/hajószakács, Maida (Anjelica Huston) a kötelező női kalóz és Roscoe (Michael D. Roberts) a mérnök, robot javító-készítő, Jason legjobb haverja.

Van itt minden, teljesen értelmetlen Alien féle kis izé, politikai foglyok, amazonok stb.

A film végi csata a legjobb. Egy időtorzulásban csatázva egyre öregebbek lesznek, és Roscoe azzal a hatalmas fehér gömbfrizurával eszméletlen.

Megnézése mindenképpen ajánlott!!

Ahoj, kalandra fel.

2007/06/16

Capt. Bear's kitchen #1

Szeretek főzni, dolgokat kipróbálni. Ez a recept pár hete jutott eszembe, amikor vacsoránál a frissen a kertből szedett hagymát ettük. A szép, hosszú zöld hagymaszár üreges belseje szinte hallhatóan ordította: Tölts meg!!

Ma meg is töltöttem párat, és le is teszteltük.

Töltött hagymaszár

Hozzávalók:

Darált hús

3-4 friss, szép vastag hagymaszár/fő

Mozzarella

Szeletelt mandula


Tehát a darált húst elkészítjük, mintha spagettit készítenénk, ízlés szerint fűszerezve. Én szokás szerint borssal, pirospaprikával és némi taco szósszal ízesítettem. Aztán belekerült egy fél zsemle is. Amíg az előbbi rotyog, mossuk meg a hagymaszárakat és válogassuk ki azokat amelyek túl kicsik. A méretet egy fakanál nyelével ellenőrizhetjük. Ha a szárba dugott nyél nem repeszti szét azt, akkor jó. A szárakat vágjuk fel kb 10 cm-es darabokra.

Ha elkészült a töltelék, daráljuk le újra, hogy pépesebb állagú legyen. Ezután fogjunk pár megfelelő töltőszerszámot (kiskanál, kenőkés, fakanál nyél, apánk maradék kosárfonó vesszője stb.) és kezdjük meg a szárak megtöltését. Pár nyugtató előzetes bevétele ajánlott ideges természetű szakácsoknak (főleg ha a egy 120 fős díszvacsorára főzünk:).

Ha sikerült ép ésszel túljutni a töltés fázison, helyezzük a megtöltött hagymaszárakat egy megfelelő edénybe. Ezután locsoljuk meg kis olajjal, majd szórjuk meg még egy kis fűszerrel, szeletelt mandulával. Ezután rátehetjük a mozzarellát. Sütőben úgy 10-15 percet süssük kb 200 fokon. Bon apetito, meg minden.

(A barna cucc a baloldalon a maradék töltelék, mielőtt valaki megijedne:)

Tesztalany 1 szerint hagyma nélkül is finom lenne.

Tesztalany 2 azt mondta a hagyma kifejezetten finom.

Tesztalany 3 figyelmembe ajánlotta, hogy a kuktamunkát is nekem kéne csinálni (mint például a darált hús előhalászása a hűtőből, kiolvasztása és hasonló semmiségek:). Egyébként azt mondta finom.

2007/05/21

BearDragon

2007/05/08

Hobbi, part I

Már régóta szerttem volna blogolni a hobbimról (az egyikről a sok közül:). De valahogy eddig nem jött össze. De most! Hah!
Szóval nem rég volt a szülinapom, és kaptam pár tök jó dolgot, meg vettem is, így ismét bővült a gyűjteményem. Sőt, a közeljövőben szintén fogok egy nagyobb tételt vásárolni. (Na ennek így nincs sok értelme) Ja igen, hogy mi is a hobbim? Dobpergés és tadamm: Ólomkatonákat gyűjtök, illetve mindenféle figurákat, főleg fémből, de sok van műanyagból is. Persze nem akármilyen figurákat.

Darabszámra a legtöbb az 1/72-es méretarányú törénelmi figurákból van. Ezek azok amiket a legtöbb játékboltban illetve modellboltokban lehet kapni. Magyaroszágon a legtöbb helyen Italeri, Revell és Zvezda gyártmányú figurákat árulnak, de elvétve kaphatók más gyártók termékei is (játékboltokban; modellboltokban lehet nagyobb választék is a gyártók között, de van olyan is ahol figurákat egyáltalán nem árulnak).

Történelmileg az ókortól egészen napjainkig vannak figuráim. Rómaiak, Karthágóiak, lovagok, amerikai polgárháborús figurák, zuluk, francia idegenlégiósok, második világháborús katonák, vietcongok stb.
Ezekből közel 3000 darabom van, ennek még legalább a fele kereten a dobozában tartózkodik. Úgy 700-800 van valamilyen szinten kifestve, kb 100 teljesen. Ezekről már csak a lakkozás hiányzik. Lakkozva 5-6 darab van:) És ezek még csak az 1/72-esek.


Ott van még ezen hobbim egyik legérdekesebb aspektusa, az ólomkatona öntés. Igen, igen én magam is öntök ólomkatonákat. Nos, hát nem igazi ólomkatonák, mert nem ólomot használok (mérgező, meg macerás), hanem cinkbádogot-botforrasztóónt. Ez relatíve olcsó és egészen szép eredményt ad. Szoktam ún. fehér fémet, vagy modell fémet is használni, ez direkt figurák öntésére való. Az öntés igen egyszerű: fogok egy darab fémet, belerakom az olvasztó tálkába és rezsó vagy tűzhely felett megolvasztom. Ha megolvadt beleöntöm az előkészitett öntőformába. Ezután már csak kicsit kell várni, hogy kihüljön és kilehessen venni, a kész figurát. Sajnos az öntőformákat nem én készítem, egy Prince August nevű cég gyártja őket, én tőlük veszem. Nagyon jó kis cég, nagy valásztékkal. Nekem 25 mm-es Napóleoni és szintén 25 mm-es Fantasy öntőformáim vannak. A kiöntött figurákat ki is festem, ami elég időigényes munka, bár nem annyira mint, az 1/72-esek festése. Ezekből is van már legalább 200 darab és kb a felük van kifestve.

Mára ennyi, legközelebb majd bemutatom a vásárolt gyűjteményemet (azokat a figurákat amiket nem én festettem:), illetve a hobbim wargame-es oldalát.

2007/04/27

Érdeklődés hiányában a holnap elmarad

Tessék, én megmontam: ITT.