The Last Hero

Nővérem kérte hogy tegyem fel ezeket.
Amint alább látszik szoktam gobelinezni is. Néha.
Ezek Paul Kidby illusztrációja alapján készültek amit a The Last Hero (Az utolsó hős) című Terry Pratchett könyvhöz készített. Magát az illusztrációt leginkább a Bayeux-i kárpit ihlette.
A képen a történet egyik szálának hősei láthatóak. Ők a Silver Horde, azaz az Ezüst Horda, vezetőjük pedig nem más mint Cohen a Barbár. A sztori röviden annyi, hogy az első hős ellopta a tüzet az istenektől, az utolsók pedig vissza akarják adni, kamatostul. Egy nagy hordó robbanóanyag formájában. Egyenesen az istenek lakhelyén.
Ez persze nem mindenkinek tetszik, így Ankh-Morporkból elindul egy különítmény, a Patrícius megbízásából, hogy megakadályozza a dolgot. Ennek Széltoló a kibukott varázsló és (akaratán kívüli) kalandor, Carrot Ironfoundersson kapitány, a városi őrség egyik parancsnoka (kétméteres törpe és titkos örököse a trónnak) valamint Leonard of Quirm, a hobortos feltaláló a tagja. Ők Leonard találmányában egy kvázi űrhajóban kelnek útra (az Ezüst Horda gyalog megy). A többit tessék elolvasni.

Az illusztráció:

Első kép. Boy Willie és Mad Hamish (tolószékben)

Második kép. Truckle the Uncivil és A Bárd (elrabolva)


Harmadik kép. Caleb the Ripper és a tartozás (kamatokkal)


Negyedik kép. Cohen a Barbár, work in progress állapotban


Az ötödik képen pedig a hegy fog szerepelni, az istenek lakhelye. Az egyenlőre még csak fel van rajzolva az anyagra, de nem kezdtem még el.
Együtt az egész:


Maga a gobelin úgy készül, hogy az illusztráció alapján szabad kézzel rajzolok egy körvonal figurát egy a4-es lapra ceruzával. Ha elégedett vagyok vele átrajzolom fekete tollal, majd ráteszem a gobelin anyagot (most nem jut eszembe mi a pontos neve). Alkoholos filcel átrajzolom a figurát a gobelin anyagra. Elsőnek a "színes" részeket töltöm ki, aztán megcsinálom a hátteret. Legvégül fele vastagságú, sötétbarna fonallal "megrajzolom" a körvonalakat (a gobelinhez 6 szálú fonalat használok, körvonalakhoz szétszedem három-három szálra a fonalat).
Maradva az eredeti rajz színvilágánál barnás színeket használtam. A háttér maga két színből áll, amelyek nagyon közel vannak egymáshoz. Ezzel próbáltam az idő általi elszíneződést imitálni.
Az eredeti képen a hordó "élesítő szerkezete", a rudak, csupán körvonalak, de én úgy gondoltam, hogy a lila jól illene a képpbe, megtöri a színvilágot, de nem üt el zavaróan. Szerintem jó lett.
A képeket külön keretben fogom elhelyezni és majd egymás mellett fognak lógni valahol.
Van egy kép hasonló stílusban amin a horda épp egy elefánt fóka szerű szörnnyel harcol. Az is kb. akkora mint ez, és arra gondoltam, hogy azt majd megcsinálom egyben. Valamikor.

Királyi ajándék

2001. Május 28-án indult az akkor még RPG.hu-nak hívott portál Trónbitorlók nevű játéka. Kb akkor tájt lett jobb netünk is és nyár lévén elég sok szabadidővel rendelkeztem. Ráadásul nem kellett korán feküdni. Szóval elkezdtem "játszani".
A játék amúgy elég egyszerű, gyakorlatilag egy chat-ről van szó. A rendszer méri, hogy a legutolsó hozzászólás meddig van "legfelül", ül a trónon. Az így gyűjtött idő összeadódik és a forduló végén a legtöbb idővel rendelkező játékos lesz a király. Leginkább annak volt esélye nyerni aki a legtovább bírta éjszaka. Éjfél és reggel 7-8 között 2-3 órát is lehetett a trónon tölteni. Aztán ennek kiküszöbölésére megjelent a Random Szellem.
Akkoriban még nem voltak annyira komoly szabályai a játéknak, a humoros fanatsy karakterek mellett ment a sima csevej is.
A dolog lényege, hogy nekem sikerült összehozni az egy forduló alatt összeszedett időben az egy egész napot plusz még fél órát. Jutalmul kaptam az RPG.hu-tól két könyvet (amúgy nem díjra ment a játék). Az egyik a 2000-ben megjelent Álmodók - Szerepjátékosok évkönyve I. volt a másik pedig az Isteni balhé J. Goldenlane-től. Utóbbi 2001-ben jelent meg és az írónő második könyve volt még akkor.



A történet alapja elég egyszerű. Egy lovagnak társat kell találnia sárkányöléshez, majd végre is kell azt hajtani. Elég sablonosan hangzik, nem? Nos az is, de a tálalás, a részletek, a történet jó, nagyon jó. Kezdjük azzal, hogy nem vérkomoly, eposzi fantasyról van szó, sokkal inkább egy romantikus komédiáról, fanatsy környezetben. Mivel Frej-jah igazhitő lovagjának, Q al Aquim-nak, társa a sárkányölésben a nagyvárosi tolvajlány és bajkeverő Thani lesz. Ők ketten egy tipikus comedy duo. Q az ízig-vérig lovag, higgadt, nyugodt, szinte semmi sem tudja megzavarni - látszólag. Választott társának azért sikerül párszor és magában is sokat szívja a fogát, persze csak szolidan. Nem szívesen használja a kardját, csak ha kell, de nem rest betörni pár orrot ha arról van szó. És ha már kardot kell forgatni, akkor sincs nagy baj, mégiscsak olyasvalakiről van szó akit egy sárkány megölésére választottak ki. Q igyekszik irányítani az eseményeket, de legtöbbször magával ragadja Thani sohasem lankadó lendülete.
Ezzel szemben Thani legjobban a saját szavaival jellemezhető: "Bárhol, bármilyen körülmények között képes vagyok öt perc alatt tökéletes káoszt előidézni!" Ezt bizonyítja is, többször a történet folyamán. Q pedig, ahogy egy jó lovagnak illik, mindig kihúzza a bajból. Szemrebbenés nélkül hazudik, bármit megtud magyarázni és a legnagyobb nyugalommal teszi el bárki pénzes zacskóját, akkor is ha éppen megpróbálják megerőszakolni. A szabad tőkevándorlás igaz híve.
Ők ketten indulnak el Solból Tetihuanába, ahol a Frej lovagok északi rendháza található. Onnan pedig még északabbra indulnak, hogy a jóslat szerint elpusztítsák Daalt, a fehér sárkányt. El lehet képzelni hogy megy a dolog. Fölgyújtott fogadók, összevert haramiák, ellopott pecsétgyűrűk, becsületbeli párbajok, nem könnyű az élet Thani oldalán. Persze elolvasni jobb.
Ami nagyon tetszett a könyvben az a történetmesélés módja. A fejezetekben hol Thani, hol Q szemszögéből élhetjük át az eseményeket, akik egyesszám, első személyben mesélnek, kommentálják (magukban, vagy másoknak) a történteket. Nagyon vicces és érdekes, hogy gyakran ugyanazt az eseményt mindkét szemszögből átélhetjük, ami még jobban kihozza a két karakter közti különbségeket. Kevés olyan könyv van amit végig vigyorogva olvasok, de az Isteni Balhé köztük van. Ahogy az írónő könyveinek többsége. A történetnek folytatása is van Pokoli Balhé címen. Ebből megtudhatjuk, milyenek az al Aquim házaspár hétköznapjai (nem sokban különböznek a sárkányölős túrától:). Thani újdonsült ladyként is bajt kavar, és a helyzetet Q bosszúszomjas öccse sem könnyíti meg.
Aki egy jót akar szórakozni az nem fog csalódni (és még a nővéremnek meg az anyámnak is tetszett).

... of Halls, Holds and Weyrs

Azt hiszem az egyértelmű, hogy szeretem a fantasyt. Meg a sci-fit. És a kalandregényeket is. Ez valószínűleg a határtalan képzelőerőmnek köszönhető, aminek egyelőre sok gyakorlati hasznát nem vettem. Nálam ez a képzelő erő, fantázia olyan, mint egy nagy ööö Izé. Egy sokfejű szörny, amit etetni kell, különben kínoz. És minél többet eszik, annál többet akar.

De mit eszik egy ilyen sárkány (lehet, hogy inkább hidra… egyre több feje nő, és mind enni kér:) ? Szerencsére nem szűz hercegnőket, ami elég ritka lehet mostanában. Az én fantáziám (minő meglepetés) fantasztikus történetekkel és képekkel táplálkozik. Szóval az étrend tartalmaz fanatsy, sci-fi könyveket, kalandregényeket, hasonlótémájú filmeket (és rajzfilmeket:) és vizuális típus lévén képeket (képregényeket). És persze figurákat, a figurákat nem szabad elfelejteni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mást nem olvasok, nem érdekel. Például James Burke Biliárd effektus című könyvét is olvastam és igen izgalmas és érdekes volt (majd arról is írok valamikor. Kb jövőre ilyenkor, ahogy magamat ismerem. Egyébként is előtte újra kéne olvasni…).

Az egész fönti blabla lényege, hogy most törleszteném egy régi (több mint egy éves) adósságomat, mely szerint írok pár sort Anne McCaffrey-ról és az Ő Pern ciklusáról.

Az írónőtől először egy rövidebb novellát olvastam egy régebbi Galaktika magazinban (egészen pontosan a X. évfolyam 1994/11. számában). A novella címe A legkisebb sárkányharcos. Ez egy rövid kis novella, arról, hogy Pern sárkányai hogyan választják ki a lovasukat. Érdekes volt, megfogott a hangulata és a világ. Sajnos akkoriban nem tudtam többet olvasni az McCaffrey-től (amennyire tudom magyarul csak most kezdték el kiadni a könyveit, és 97/98 környékén a nyelvtudásom is hiányos volt, nem beszélve arról, hogy nem is tudtam volna hol beszerezni angol nyelvű fantasy könyveket). Szóval Pern és McCaffrey háttérbe szorult, Feist, Gemmell, Jordan és más szerzők mögé (az ő könyveik könnyebben beszerezhetőek voltak…). Míg nem egy nap, amikor éppen egy újabb Gemmel könyvet akartam vásárolni megakadt a szemem Anne McCaffrey nevén. Hohó, Gemmel várhat, tőle akkor már jó pár könyvem volt (angolul, ez volt úgy kb. 4 éve). Szóval megvettem a The Dolphins of Pern című regényt.

Nos nem azt kaptam, amit vártam, inkább valami egészen mást. Mégsem kellett csalódnom, a történet érdekes és izgalmas volt. És ismét sikerült egy történet ciklus megismerését a végéről kezdenem. Ebben nagy tapasztalatom van (bár nem szándékosan csinálom :).

Mielőtt többet írnék pár szó Pernről és a ciklusról:

Pern egy bolygó Rukbat rendszerben, melyre egy csapat telepes érkezik, akik egy bővebben ki nem fejtett galaktikus háborút és a túliparosodott civilizációt akarják maguk mögött hagyni. Éppen ezért minél egyszerűbben, modern technikát csak ritkán használva akarnak élni. Ám nem vették észre a rendszer sajátosságát, a Vörös bolygót, mely elliptikus pályán halad a rendszer napja körül és igen közel halad el Pern mellett. Amíg a Vörös bolygó Pern közelében van, Thread (magyar fordításban Szálak) hullik a bolygóra, amelyek minden organikus dolgot megesznek. Ez ellen valahogy védekezni kell, így az egyik őshonos perni állatból génmódosítással sárkányokat hoznak létre. A sárkányok telepatikusan tudnak kommunikálni a lovasukkal, képesek tüzet fújni, ha kénkövet esznek, és képesek teleportálni. Így jönnek létre Pern sárkánylovasai, akik az évszázadok során Pern legfontosabb társadalmi rétegévé növik ki magukat. A sárkánylovasok nem dolgoznak, az ő egyetlen feladatuk a Thread elpusztítása. Mindennapi betevőjüket így szolgálataikért cserébe, amolyan adó formájában kapják. Akkor is ha éppen nem hullik a Thread. Ez sokaknak nem tetszik, főleg egy hosszabb Thread hullás nélküli időszak alatt. A Weyr-ek és a Hold-ok közötti kisebb nagyobb konfliktusok sok regény alapjául szolgáltak. A Weyr a sárkánylovasok lakhelyének neve, a Hold pedig a kisebb nagyobb települések gyűjtőneve. Magyar fordítást sajnos nem tudok mondani.

A Pern regények történetei nem klasszikus fanatsyn alapulnak. Igazából, bár a korai történetek tekinthetőek fantasynak, a Pern könyvek inkább sci-fik némi fantasy beütéssel. A sztori alapjául nem a Jó és a Rossz harca szolgál, hanem az, hogy általában egy, néha több főhős, hogyan birkózik meg azzal, hogy megszokott környezetéből újba, ismeretlenbe kerül. (Vagy valami hasonló:)

A másik érdekes dolog McCaffrey Pern könyveivel kapcsolatban, hogy sokuk története időben fedi egymást. Így egy történést több szemszögből is megismerhetünk, ami (számomra) igen izgalmas. Az egyetlen ömm „hátránya” a könyveknek, hogy kicsit lassúak, illetve lassan indulnak be (biztos van még egy két dolog, ami nem tökéletes, de most csak ez jutott eszembe. Egyébként is, ha összességében tetszett a könyv, akkor a hibákon hamar túlteszem magam:). A ciklus jelenleg 22 könyvből áll, illetve a legújabb 2008-ra van beígérve. A ciklus későbbi regényeit (2003-tól) vagy a fiával együtt, vagy a fia írta. Én jelenleg 5 könyvet olvastam a sorozatból, de természetesen tervezem a többi regény beszerzését és elolvasását. A sárkányt etetni kell.

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti a sci-fit, a fantasyt, vagy csak egyszerűen az olvasást. Egy megjegyzés: a hivatalos ajánlás szerint az első olvasást a kiadás sorrendjében érdemes elkezdeni, vagyis az első könyvnek a Dragonfligh-ot (Sárkányröpte, Delta Vision kiadó) ajánlják. Jelenleg magyarul az első hat könyv jelent meg. Az első három könyvről ITT, ITT és ITT lehet ismertetőt, kritikát olvasni.

UI: Ha tudsz angolul érdemes megpróbálkozni az írónő más könyveivel is (van egy pár). Én a Planet Pirates trilógiát olvastam még tőle, és az is nagyon jó volt.

Rest in Peace

Szeptember 16-án elhunyt Robert Jordan, fantasy író.
Nyugodjék békében.

Legend

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy felvettek BPestre főiskolára és felköltöztem egy albérletbe. A lakáshoz közel volt az írók boltja és a tesóm elment párszor körülnézni, én meg néha elkísértem.

Az írók boltja nem az a hely ahol én könyvet szoktam venni, de unatkoztam na. Az ottani könyvek többségéhez én nem vagyok elég intellektuális... Viszont van idegen nyelvű szekció. Ott találtam valamit ami felkeltette az érdeklődésem. Egy angol nyelvű könyv borítóján egy páncélos alak egy nagy csatabárddal. Hohó ez olyan intellektus, amit én is értek. Az írót David Gemmellt akkor még nem ismertem, de a hátoldalon Anne McCaffrey (róla legközelebb) ajánlotta, akitől már olvastam. A könyv a The Legend of Deathwalker (Halájáró legendája) volt.
Megvettem, elolvastam (aztán elolvastam még egyszer, mert nem értettem meg mindent, akkor még nem tudtam olyan jól angolul:) és le voltam nyűgözve. A történet nem túl bonyolult mégis magába szippantott. Nincsenek oldalakra rúgó leírások, mégis érezni a világot, amit teremt. Sok mindent megtudunk a karakterekről, olyanokról is akiknek csak kicsi a szerepük, mégsem érezni, hogy az író fölöslegesen pazarolja a tintát. Lehet kötődni a szereplőkhöz, életszerűek (már amennyire egy fantasy regény hőse életszerű lehet:)
Gemmell történet többsége ugyanazt a mintát követi, egy kis csapat hős küzd a nagyszámú, gonosz ellenséggel a végső túlélésért. És legtöbbször győznek is így-vagy úgy. Viszont a győzelemnek ára van és ezért lesz több a történet egy gyerekmesénél. Mert a figurák, akiket megismerünk, meghalhatnak és némelyikük, akár főszereplő akár nem, meg is hal.

Miután elolvastam a Deathwalkert eldöntöttem, hogy az író összes könyvét meg fogom venni. (Kár, hogy az idegen nyelvű könyvek olyan drágák. Hum hát végül is az írónak is élni kell valamiből.). Eddig tizenkét könyvét olvastam és egyikben sem csalódtam. Első könyve a Legend (Legenda) annyira tetszett, hogy nem is tudom leírni.

Amikor én elkezdtem gyűjteni a könyveit akkor még csak angolul lehetett kapni őket, de a Delta Vision kiadó gondozásában a Drenai sorozat (első könyve a Legenda) magyarul is megjelent. (Az Árnyjáró (Waylander) trilógia van meg magyarul. Nem akarom a fordítót bírálni, de eredetiben olvasni Gemmellt jobb. Persze nem mindenki tud angolul, így szélesebb körben is ismertebb lesz.)

Szóval fantasy rajongók ideje beszerezni a polcra a mágus regények mellé Gemmellt is, irány a könyvespolc.

Sajnálatos, hogy David Gemmell pár nappal 58. születésnapja előtt 2006. július 28-án elhunyt. Béke poraira, hiányozni fog.

There is no magic!

- Mágia nem létezik. - mondta Nakor és elővett egy narancsot az üres zsákjából.

Jópár évvel ezelött, amikor még többet jártam könyvtárba (nem volt annyi pénzem könyvet venni, mint most:) kezembe akadt Raymond E. Feist Sethanon alkonya című műve. Tisztán emlékszem a vörös borítón egymásnak feszülő két harcos figurájára, egyikük egy fehér-arany páncélt viselő ember, másikuk egy páncélos, kétlábon álló vaddisznószerü lény. Mindig is vizuális típus voltam, és rögtön megtetszett az illusztráció, ugyhogy a kötelezők melett kivettem ezt a könyvet is. Nem bántam meg.
Addigra már többször elolvastam a Gyűrűk Urát és új fantasy élményre vágytam. Amit meg is kaptam a Feist-től. Még azon a hétvégén elolvastam a könyvet, aztán mégegyszer és mégegyszer. Azóta egy kivételével Feist minden könyvét beszereztem és olvastam már, többször is.
Nem is tudom igazából mi fogott meg annyira az író történeteiben. A történetek izgalmasak, bár általában lassan indulnak, de csakhamar azt veszed észre, hogy nem tudod letenni és a végén azt kívánod bárcsak lenne még pár oldal. Ez különösen az első négy (Mágus: a tanítvány, Mágus: a mester, Az ezüst tövis, Sethanon alkonya) könyvre igaz. Ennek a négy könyvnek olyan hangulata van amit az ezt követők már nem tudtak hozni. Ez korántsem jelenti azt, hogy a késöbbi könyvei rosszabbak lennének, de az első négy kiemelkedő, olyan módon amit nemigazán tudok megfogalmazni.
A karakterek jól kitaláltak és felépítettek, mindegyikük szerethető. Kedvenceim Sebes Jimmy, a tolvaj, és Nakor az isalani szerencsejátékos, aki sose fogy ki a jókedvből és a narancsokból.
Engem egy könyv elolvasása, vagy egy film megnézése után mindigis érdekelt mi lesz a hősökkel, miután megnyerték a végső csatát. A záró sorok után mindig sokáig gondolkodom mi lett a szereplőkkel. Feist könyveit olvasva, nem kell ezen a fejemet törni. A főhősök történetét (eddig) 19 könyvön keresztül követhetjük, további hat könyvben pedig érdekes és izgalams történetekkel ismerkedhetünk meg Midkemia és Kelewan világáról (a 3 részes Birodalom sorozat Kelewan világán játszódik, a szintén 3 részes Résháború legendája pedig 3 különálló történet a Résháború idejéből). A hosszú történet fonás azonban együttjár azzal a fájdalmas ténnyel, hogy a sajnos több karakter is meghal, nem feltételenül öregkori végelgyengülésben.
Összeségében Feist minden fantasy rajongónak alap, és azok is nyugodtan olvashatnak tőle akiknek annyira nem jön be a fantasy. Nekik az első négy könyvet vagy a Résháború legendája sorozatot ajánlanám.

Az író félhivatalos honlapja: www.crydee.com
Midkemia és Kelewan atlasza: http://www.elvandar.com

One Ring to rule them all

Új nap, új post.
Mai témánk a könyvek. Illetve a kedvenc könyveim.
Ezekből van egypár, de a Number One a Lord of the Rings vagyis a Gyűrűk Ura.
Tolkien mester munkáját 12 évesen olvastam először, és meghatározó volt az izlésem és személységem alakulásában. Gimlinek köszönhetem a hosszú hajam és a nagy szakállam ami úgy idegesíti a nővérem. Köszi Gimli:)
Azóta szeretem a kaland, fantasy és sci-fi regényeket. Jó belemerülni a könyvekbe és elfeledkezni a holnapi vizsgáról. Meg minden másról. Igen élénk a fantáziám és szeretem a hősőket.
Régebben próbálkoztam regényírással, de nincs elég türelmem, nem tudok jól fogalmazni és túlságosan sokszor kalandozik el a figyelmem, nem tudok sokáig egy dologra koncentrálni. Úgyhogy máshogy kell elérnem hogy híres és gazdag legyek... (sóhaj:)

***

Elkezdtem összeállítani egy listát a filmekről amiket látnod kell ha én akarsz lenni:)