Capt. Bear's kitchen #2

Zöldséges ragu némileg Mexican style




Mivel anyuék lementek vidékre, így távozott a hétvégi főszakács ami vagy pizzarendelést vagy némi konyhai kontármunkát jelent. Mivel nem volt kedvem a pizzához és anyu készült némi alapanyaggal így a kontárkodást választottam. Tegnap már teszteltem az elképzelést, elég jól sikerült.

Hozzávalók 1-8 személyre (attól függően, hogy mekkora az étvágyad és mekkora adagokkal szúrod ki az este kilenckor beállító haverok szemét).

Hús (én most mézes-mustáros, sörben sült disznót használtam, asszem... de lehet nyers húst is használni, akkor kicsit tovább tart)
Egy hagyma
Egy paprika
Egy paradicsom (raktam volna bele többet is, de csak egy maradt...)
Kb. Egy tucat zöld olívabogyó
Egy fél, erős zöldpaprika
Egy fél konzerv kukorica (a másik felét tegnap már elhasználtam)
Fűszer meg szósz a tegnapi Fajita készletből
Ketchup

A mindent felvágunk apró darabokra (a kukoricát nem muszáj;). A hagymát olajon megpirítjuk, aztán hozzáadjuk a zöldségeket meg a húst. Fajita fűszert elkeverjük egy fél pohár vízben és ráöntjük a cuccra, mielőtt még nagyon odaégne (elég nehéz leszedni a lábos aljáról, ha nem vigyázunk). Alacsony álláson (3-4 a 9-es skálán nálunk) 5-6 percig hagyjuk rotyogni, majd hozzáadjuk a szószt, meg ketchupot hogy elég sűrű legyen.


Aztán a legalacsonyabb álláson maradhat amíg elkészítjük a köretet. Ez ma rizs volt, tegnap tortillába raktam friss zöldségekkel meg reszelt sajttal. Jó étvágyat.

Királyi ajándék

2001. Május 28-án indult az akkor még RPG.hu-nak hívott portál Trónbitorlók nevű játéka. Kb akkor tájt lett jobb netünk is és nyár lévén elég sok szabadidővel rendelkeztem. Ráadásul nem kellett korán feküdni. Szóval elkezdtem "játszani".
A játék amúgy elég egyszerű, gyakorlatilag egy chat-ről van szó. A rendszer méri, hogy a legutolsó hozzászólás meddig van "legfelül", ül a trónon. Az így gyűjtött idő összeadódik és a forduló végén a legtöbb idővel rendelkező játékos lesz a király. Leginkább annak volt esélye nyerni aki a legtovább bírta éjszaka. Éjfél és reggel 7-8 között 2-3 órát is lehetett a trónon tölteni. Aztán ennek kiküszöbölésére megjelent a Random Szellem.
Akkoriban még nem voltak annyira komoly szabályai a játéknak, a humoros fanatsy karakterek mellett ment a sima csevej is.
A dolog lényege, hogy nekem sikerült összehozni az egy forduló alatt összeszedett időben az egy egész napot plusz még fél órát. Jutalmul kaptam az RPG.hu-tól két könyvet (amúgy nem díjra ment a játék). Az egyik a 2000-ben megjelent Álmodók - Szerepjátékosok évkönyve I. volt a másik pedig az Isteni balhé J. Goldenlane-től. Utóbbi 2001-ben jelent meg és az írónő második könyve volt még akkor.



A történet alapja elég egyszerű. Egy lovagnak társat kell találnia sárkányöléshez, majd végre is kell azt hajtani. Elég sablonosan hangzik, nem? Nos az is, de a tálalás, a részletek, a történet jó, nagyon jó. Kezdjük azzal, hogy nem vérkomoly, eposzi fantasyról van szó, sokkal inkább egy romantikus komédiáról, fanatsy környezetben. Mivel Frej-jah igazhitő lovagjának, Q al Aquim-nak, társa a sárkányölésben a nagyvárosi tolvajlány és bajkeverő Thani lesz. Ők ketten egy tipikus comedy duo. Q az ízig-vérig lovag, higgadt, nyugodt, szinte semmi sem tudja megzavarni - látszólag. Választott társának azért sikerül párszor és magában is sokat szívja a fogát, persze csak szolidan. Nem szívesen használja a kardját, csak ha kell, de nem rest betörni pár orrot ha arról van szó. És ha már kardot kell forgatni, akkor sincs nagy baj, mégiscsak olyasvalakiről van szó akit egy sárkány megölésére választottak ki. Q igyekszik irányítani az eseményeket, de legtöbbször magával ragadja Thani sohasem lankadó lendülete.
Ezzel szemben Thani legjobban a saját szavaival jellemezhető: "Bárhol, bármilyen körülmények között képes vagyok öt perc alatt tökéletes káoszt előidézni!" Ezt bizonyítja is, többször a történet folyamán. Q pedig, ahogy egy jó lovagnak illik, mindig kihúzza a bajból. Szemrebbenés nélkül hazudik, bármit megtud magyarázni és a legnagyobb nyugalommal teszi el bárki pénzes zacskóját, akkor is ha éppen megpróbálják megerőszakolni. A szabad tőkevándorlás igaz híve.
Ők ketten indulnak el Solból Tetihuanába, ahol a Frej lovagok északi rendháza található. Onnan pedig még északabbra indulnak, hogy a jóslat szerint elpusztítsák Daalt, a fehér sárkányt. El lehet képzelni hogy megy a dolog. Fölgyújtott fogadók, összevert haramiák, ellopott pecsétgyűrűk, becsületbeli párbajok, nem könnyű az élet Thani oldalán. Persze elolvasni jobb.
Ami nagyon tetszett a könyvben az a történetmesélés módja. A fejezetekben hol Thani, hol Q szemszögéből élhetjük át az eseményeket, akik egyesszám, első személyben mesélnek, kommentálják (magukban, vagy másoknak) a történteket. Nagyon vicces és érdekes, hogy gyakran ugyanazt az eseményt mindkét szemszögből átélhetjük, ami még jobban kihozza a két karakter közti különbségeket. Kevés olyan könyv van amit végig vigyorogva olvasok, de az Isteni Balhé köztük van. Ahogy az írónő könyveinek többsége. A történetnek folytatása is van Pokoli Balhé címen. Ebből megtudhatjuk, milyenek az al Aquim házaspár hétköznapjai (nem sokban különböznek a sárkányölős túrától:). Thani újdonsült ladyként is bajt kavar, és a helyzetet Q bosszúszomjas öccse sem könnyíti meg.
Aki egy jót akar szórakozni az nem fog csalódni (és még a nővéremnek meg az anyámnak is tetszett).

This was given me to know...

Néhány hónappal ez előtt, anyám kihívott a tv-hez, hogy nézzek meg egy jelenetet, mert nagyon ismerős neki, de nem jut eszébe mi a film (ezt amúgy gyakran csinálja:).

Ez nem Mória

Mint kiderült a Támadás a Krull bolygó ellen (Krull, 1983) című filmet adta éppen a Film+. Az Űrvadász mellett ez volt a másik film amit gyerekkoromban rongyosra néztem. Sajnáltam is hogy csak az utolsó 15 percet sikerült elcsípnem, egészen addig amíg meg nem szólaltak a karakterek... A Film+ újraszinkronizáltatta a filmet és az új változat messze elmarad a régitől, ami még 1986-ban készült (és a videó felvételünk szerint még Till Atilla is szinkronizált benne valakit, bár ez a szinkron oldalon nincs fenn...). Mindenesetre a régi szinkron mérföldekkel jobb.

A film műfaját tekintve fanatsy-kaland film, némi sci-fi hozzáadásával, a sztorija meg a legegyszerűbb epikus mesék sablonjait követi.
Az űrből érkező nagy fekete szikla gonosz megszállók seregét hozza. Vezetőjük a Szörny (nagy
gonosz főgonosz, check), aki galaxis szerte ismert hódító. És persze Krull-on is hamar megismeri mindenki.

Colwyn és Lyssa

Pusztítókból álló serege (nem sok Sylvester Stallone klónra kell gondolni) hamar feldúlja a vidéket és elrabolják Colwyn herceg (Ken Marshall) (jóképű hős, check) menyasszonyát Lyssa hercegnőt (Lysette Anthony) (damsel in distress, check). Ez, ahogy a film eleji narrációból kiderül nem valami random gonosztevés a Szörny részéről, hanem felelős családtervezés. Mivelhogy a próféciák szerint Lyssa és választott férje uralni fogja Krullt, gyermekük pedig az egész galaxist. Szóval a Pusztítók vígan távoznak a félbeszakított esküvőről, ahol lemészárolták nem egy, hanem mindjárt két királyság nemesi elitjét beleértve a két királyt, a hadsereget és pár random szénás szekeret. A királyi vár amúgy költőien szép környéken van, igazán festői. Csak k.rva messze van bármitől.

A (vég)Vár

A közelben még egy falu sincs, nem hogy egy város... igazi rémálom lehet élelemmel ellátni. Aztán persze lehet, hogy az esküvő helyszíne amolyan végvár, ebben az esetben viszont a két királyság gyakorlatilag már elvesztette a háborút.

Ynyr

A pusztítást csak Colwyn éli túl, némi segítséggel a legendás Ynyr-től (Freddie Jones) (titokzatos öreg varázsló, check), aki lejött a hegyről, mert eljött az idő. Együtt elindulnak, hogy előbb megszerezzék a nagy erejű, jedi trükkel irányítható dobócsillagot, majd bevegyék a Szörny Fekete erődjét. Persze ketten kevesek lennének, így az úton felszednek mindenkit akivel találkoznak. Szó szerint mindenkit. De tényleg. (Aki nem tart velük az meg meghal. Pár falusit kivéve. Akikkel persze nem egy faluban találkoznak...)

Első találkozás: Ergo, a varázserejű (David Battley), akinek az egója fordítottan arányos a varázstehetségével. Nem kell sok rábeszélés, hogy csatlakozzon az öngyilkos partihoz.

Ergo, the Magnificent, Short In Stature, Large In Power, Narrow Of Purpose And Wide Of Vision

Második találkozás: Torquil (Alun Armstrong) és bandája. Szökött fegyencek, rablók és gyilkosok.

Torquil...

... és bandája, háttérben Liam Neeson

Elég hamar belemennek, hogy segítsenek bevenni a Szörny rettegett erődjét. Persze csak vonakodva, csakis a profit miatt ;). Valószínűleg amúgy sincs sok hasznuk az útonállásból, ha senki nem jár az utakon, királyság nélküli királyokat meg galaktikus hódító seregeket kivéve. A banda tagja Kegan, kit nem más játszik mint Liam Neeson (nem ezzel a filmmel lett híres valószínűleg). Kegannek minden faluban van felesége, a csapat minden bizonnyal ezért is kerül el minden falut az utazás során. A film eleji vár az egyetlen "település" ami szerepel a filmben. (Nem volt pénz díszletekre, mi? :)

Harmadik találkozás: A smaragd (vak) látnok (John Welsh) és a segédje Titch (Graham McGrath). A Szörny erődje minden nap máshol található, szóval nem egyszerű megtalálni. De kutatni utána sem. Szóval menni kell a mocsár közepén álló szentélyhez. -> A látnok és Titch csatlakozik a csapathoz...

Negyedik találkozás: Rell a küklopsz (Bernard Bresslaw).

Rell és a remek szigonya

Régi haragosa a Szörnynek. Az ősei látni akarták a jövőt, ezért odaadták a fél szemüket a Szörnynek. Sajnos elfelejtettek részletes szerződést kötni, így csak a saját halálukat látták előre. Szívás. Nem kell nagy győzködés, hogy csatlakozzon a csapathoz.
Ezzel össze is állt a nagy csapat. Persze időközben páran el is hullanak, főleg a tűzoltó fejszékkel harcoló banditák közül (tipikus vörös ingesek).

Ahogy már említettem a film leginkább egy fantasyra hajaz. Ezt erősíti a környezet, a középkori fegyverek illetve a mágia jelenléte. Ettől üt el erősen a Szörny Fekete Erődje, ami ugyebár egy űrhajó, illetve a Pusztítók, akik elég félelmetesek még mindig, főleg a mocsaras jelenetben.


A fegyverük is elég érdekes. Első látásra egy kétpengéjű kardnak tűnik (ala Darth Maul). De hamar kiderül, hogy az egyik "penge" szép kék energianyalábként küldhető a nemkívánatos elemek felé. Mivel az energiafegyver egylövetű, így azt megfordítva a másik pengével lehet kardozni. Ez a nagy gumijelmezben nem könnyű, így nem is túl hatékony illetve elég komikus is a Pusztítók "kardművészete".

És persze ott van a Glaive, az ősi fegyver, a Szörny nagy ellensége. Csak a kiválasztott vehet ki sértetlenül a nagy hegy tetején található lávafolyamból. És távirányítású multifunkciós eszköz, akár körfűrészként is használható. Az senkit sem zavart, hogy a glaive egy szálfegyver típus neve, a filmesek csináltak belőle egy ötpengéjű eldobható nagy surrikent. Ettől függetlenül király a cucc, azóta is akarok egy ilyet:)


Aztán a zene is nagyon jó, ami nem meglepő mivel James Horner szerezte (és a Star Trek II-n zenéjén alapszik).

Minden hibája ellenére ez is egy olyan film amit mindig szeretni fogok. Kit érdekel ha kicsit gagyi, amikor a gonosz elbukik a nap végén, a jók (már aki életben maradt :P) pedig boldogan élnek amíg tudnak.

Új év, új kezdetek

Visszanézve a múlt évre nem tettem sokat hozzá a bloghoz...
Ezzen igyekszem majd változtatni, de az ígérgetésen túl vagyok. Vagy lesz több, tartalmasabb post vagy nem :P
Mindenesetre új munkám van, ami kevesebb szabadidőt jelent. Ez úgy általában rossz szokott lenni, de nekem inkább segít fókuszálni. Bár még át kell állnom az új időbeosztásra. A kilenc helyett 5.40-kor kelés elég durván bezavar... Viszont este hat helyett csak délután háromig dolgozom.

Az éves terv 3-4 film és 2-3 könyv-író ismertetőt tartalmaz, illetve a Hobbi sorozat folytatását az általam gyűjtött és játszott figurás játékokkal (Bár az előző évek tapasztalatai alapján több lesz a random, rövid post).

És megpróbálom befejezni a Gyűrűk Urás kalózhajót is, még december előtt.

Hull a hó és hózik

Yay! Havazik!

Next year

Lesz mit nézni jövőre:)

Cowboys & Aliens




Green Lantern

Retro

Hehehe... ezt én is eljátszottam egyszer, lol:)

Facepalm

Ez megalol:) (StarWars blogról)

Scottland, part VI

Szombat

Szombatra annyira elfáradtunk, főleg mentálisan, a sűrű program miatt, hogy úgy döntöttük anyuval, inkább pihenünk. Anyu kitalálta, hogy főzzünk kedves vendéglátónknak egy jó kis ebédet, amire meghívtuk Margaretet is.
Szóval délelőtt elmentünk a helyi supermarketbe, és jól bevásároltunk. Anyu gombalevest akart főzni, szerencsére talált szárított gombát normális áron. Én a klasszikus tricolor paprikás csirkepörköltemet készítem el, rizzsel. Deszertnek meg volt karamelles sült banán jégkrémmel.
Nagyon tetszett nekik, hogy én is főztem, illetve hogy milyen jól összetudunk dolgozni anyuval. Az étel is nagyon ízlett, ebéd után le is íratták velünk a recepteket, meg beszélgettünk még egy kicsit.

Körmölöm a receptet

Aztán Margaret elment előkészíteni az esti farawell partit, mi meg elkezdtünk összepakolni. Mivel a gép vasárnap reggel 6.55-kor indult, nekünk meg indulás előtt két órával már a reptéren kellett lennünk, így nem számíthattunk sok alvásra. Ráadásul ugye indulásra készen kellett állnunk.

Aztán hatkor átmentünk egy közeli kis faluba, mivel az ottani közösségi házba szervezték a bulit.

A közösségi ház kívülről úgy nézett ki, mint egy főépület egy szocialista gyerektáborból.

Jókis svédasztalos vacsora volt, sonkával, lazaccal, paradicsommal, salátával. És persze volt krumpli. Majonézes krumpli. A krumplit nem tudták kihagyni. Kenyér nem volt, csak szeletelt és jól megvajazott bagett... Desszertnek meg lehetett skót trüffelt meg valami tiramisu féleséget enni. A skót trüffel az ilyen réteges cucc, gyümölccsel, babapiskóta szerű tésztával, pudinggal és persze az egészet sherryben áztatják. Nem volt rossz, Flora is csinált egy nagy tállal még az első vasárnapi vacsorára.



Kaja után kezdődött a néptánc bemutató. Négy tizennégy és tizennyolc közötti lány mutatott be hét plusz három skót néptáncot, népviseletben. Aztán volt egy kis közös tánc, majd a skót friendshipesek énekeltek két dalt.


Aztán mi is énekeltünk valamit, amit elég érdekesre sikerült. Kiosztottak pár papírt, de persze nem az azon lévő népdalokat kezdték el énekelni a többiek, szóval fogalmam sem volt, hogy éppen mi megy. Szóval tátogtam egy sort a hátsó sorban aztán meg is volt. Volt még egy kis kölcsönös hátba veregetés, hogy milyen jó volt a szervezés, meg hogy milyen kellemes csoport voltunk.

Balról jobbra: Margaret, Flora, Én, Jimmy, Tina, Marie, Anyu

Jo és Én (Ő vitt el Falkirkbe)

Utolsó képünk Skóciából

Majd jött a búcsú és a (viszonylag) korai lefekvés ideje. Hajnali háromkor kellett kelni, szóval nem nagyon érdekelt, hogy egyesek esetleg még mulattak volna. A vasárnap így is elég pocsék volt.

Scottland, part V

Péntek

Pénteken én és anyu két felé mentünk. Ő elment megnézni a nagy skót foltvarró találkozót én meg a Falkirk Wheelt (wiki). Korelnökként anyu magához ragadta a fényképezőgép birtoklásának jogát, így én csak a mobilommal csináltam pár képet.

A Falkirk Wheel két folyami csatornát köt össze, nem mindennapi módon. A Forth & Clyde és a Union csatorna közt 24 méteres a szint különbség. Ezt "hidalja" át a Falkirk Wheel. A csatornákat régen áruszállításra használták, de a vasút megjelenésével fokozatosan csökkent a szerepük, míg végül teljesen lehanyagolták őket. A 30-as években megszüntették és feltöltötték a két csatornát összekötő 11 részes zsiliplépcsőt.
Aztán 2000-ben (főleg turizmus élénkítése miatt) felújították és újra megnyitották a vízi utakat több helyen Skóciában. Persze a zsilipeket nem tudták újra megcsinálni, már rég ráépítettek a helyükre, plusz egy vasút vonal is keresztül meg a helyén. Ezért kitaláltak valami jobbat. Építettek egy emelőt, köré meg akkora felhajtást, hogy önmagában is egynapra elegendő nézelődni valót nyújt a látogatóknak. Pedig maga "kerék" - behajtástól a kijövetelig - alig több mint 15 perc alatt juttat fel vagy le egy hajót. És ehhez csak 8 vízforralóhoz elegendő energiát használ.
Hát sokkal jobban érdekelt a dolog, mint a foltvarrás:)


A turista járat kb egy órás. A kis uszály bemegy az alsó teknőbe, kikötik, elszigetelik, majd elindul a kerék. Maga a mozgás 4 percig tart. Piszok gyorsan mozog, ahhoz képest, hogy mekkora.



A szerkezet körül van egy park is, ahol lehet sétálni, egy nagy játszótér a gyerekeknek, meg egy visitor center, ahol lehet kajálni, meg persze dizájnolt ajándék tárgyakat venni.

A hajókázás után Jo, a hölgy, aki elhozott, bevitt Falkirkbe egy Callendar House nevű helyre. ez egy jó nagy nemesi ház, ami elég régóta létezik, és folyamatosan bővítették és átalakították az idők folyamán. A belépés ingyenes és három állandó kiállítás látogatható. Az egyik a rómaiakkal és a falukkal foglalkozik, a másik kettő pedig azzal a két családdal melyek a házat birtokolták az idők folyamán. Érdekes kiállítások és ami különösen tetszett, hogy sok az interaktív megoldás. Amikor én ott voltam, rajtam kívül egy hölgy volt még az 5-6 éves unokájával. Az összes lehetséges gombot megnyomta, kirakta (segítséggel) az építős bemutatókat. Meg lehetett építeni kicsiben Antoninus Pius falát. Volt egy vízimalom makett is ami gombnyomásra működött. Voltak makettek és egyszerűsített alaprajzok a házról és a hozzá adott bővítményekről. A legfelső emeleten meg voltak diorámák Falkirk városfejlődéséről.

Persze nem úsztam meg a foltvarrást sem:P
Visszafelé jövet még jól el is tévedtünk. Éppen felújítják az autópályát ("A munkálatok előre láthatólag két évig tartanak. A munkát megkezdtük áprilisban." Ez több helyen is ki volt írva. Okos, jó lesz az még négy év múlva is:) és szegény Jo elnézte a kijáratot. Egy órába telt mire visszataláltunk a megfelelő útra.

Estére volt szervezve a Strathaven-i golfklubba a vacsora, amire mi hívtuk meg a vendéglátóinkat. A kajálás alatt kiderült, hogy a belépési díj 2000 font, az éves tagdíj meg 500-600 font. Nem semmi. mondjuk elég jól is főztek. Én lazacos cézársalátát ettem és paradicsomos sajtos csirkét. És persze krumplival. Esküszöm ezek csak krumplit esznek köretnek.