This was given me to know...

Néhány hónappal ez előtt, anyám kihívott a tv-hez, hogy nézzek meg egy jelenetet, mert nagyon ismerős neki, de nem jut eszébe mi a film (ezt amúgy gyakran csinálja:).

Ez nem Mória

Mint kiderült a Támadás a Krull bolygó ellen (Krull, 1983) című filmet adta éppen a Film+. Az Űrvadász mellett ez volt a másik film amit gyerekkoromban rongyosra néztem. Sajnáltam is hogy csak az utolsó 15 percet sikerült elcsípnem, egészen addig amíg meg nem szólaltak a karakterek... A Film+ újraszinkronizáltatta a filmet és az új változat messze elmarad a régitől, ami még 1986-ban készült (és a videó felvételünk szerint még Till Atilla is szinkronizált benne valakit, bár ez a szinkron oldalon nincs fenn...). Mindenesetre a régi szinkron mérföldekkel jobb.

A film műfaját tekintve fanatsy-kaland film, némi sci-fi hozzáadásával, a sztorija meg a legegyszerűbb epikus mesék sablonjait követi.
Az űrből érkező nagy fekete szikla gonosz megszállók seregét hozza. Vezetőjük a Szörny (nagy
gonosz főgonosz, check), aki galaxis szerte ismert hódító. És persze Krull-on is hamar megismeri mindenki.

Colwyn és Lyssa

Pusztítókból álló serege (nem sok Sylvester Stallone klónra kell gondolni) hamar feldúlja a vidéket és elrabolják Colwyn herceg (Ken Marshall) (jóképű hős, check) menyasszonyát Lyssa hercegnőt (Lysette Anthony) (damsel in distress, check). Ez, ahogy a film eleji narrációból kiderül nem valami random gonosztevés a Szörny részéről, hanem felelős családtervezés. Mivelhogy a próféciák szerint Lyssa és választott férje uralni fogja Krullt, gyermekük pedig az egész galaxist. Szóval a Pusztítók vígan távoznak a félbeszakított esküvőről, ahol lemészárolták nem egy, hanem mindjárt két királyság nemesi elitjét beleértve a két királyt, a hadsereget és pár random szénás szekeret. A királyi vár amúgy költőien szép környéken van, igazán festői. Csak k.rva messze van bármitől.

A (vég)Vár

A közelben még egy falu sincs, nem hogy egy város... igazi rémálom lehet élelemmel ellátni. Aztán persze lehet, hogy az esküvő helyszíne amolyan végvár, ebben az esetben viszont a két királyság gyakorlatilag már elvesztette a háborút.

Ynyr

A pusztítást csak Colwyn éli túl, némi segítséggel a legendás Ynyr-től (Freddie Jones) (titokzatos öreg varázsló, check), aki lejött a hegyről, mert eljött az idő. Együtt elindulnak, hogy előbb megszerezzék a nagy erejű, jedi trükkel irányítható dobócsillagot, majd bevegyék a Szörny Fekete erődjét. Persze ketten kevesek lennének, így az úton felszednek mindenkit akivel találkoznak. Szó szerint mindenkit. De tényleg. (Aki nem tart velük az meg meghal. Pár falusit kivéve. Akikkel persze nem egy faluban találkoznak...)

Első találkozás: Ergo, a varázserejű (David Battley), akinek az egója fordítottan arányos a varázstehetségével. Nem kell sok rábeszélés, hogy csatlakozzon az öngyilkos partihoz.

Ergo, the Magnificent, Short In Stature, Large In Power, Narrow Of Purpose And Wide Of Vision

Második találkozás: Torquil (Alun Armstrong) és bandája. Szökött fegyencek, rablók és gyilkosok.

Torquil...

... és bandája, háttérben Liam Neeson

Elég hamar belemennek, hogy segítsenek bevenni a Szörny rettegett erődjét. Persze csak vonakodva, csakis a profit miatt ;). Valószínűleg amúgy sincs sok hasznuk az útonállásból, ha senki nem jár az utakon, királyság nélküli királyokat meg galaktikus hódító seregeket kivéve. A banda tagja Kegan, kit nem más játszik mint Liam Neeson (nem ezzel a filmmel lett híres valószínűleg). Kegannek minden faluban van felesége, a csapat minden bizonnyal ezért is kerül el minden falut az utazás során. A film eleji vár az egyetlen "település" ami szerepel a filmben. (Nem volt pénz díszletekre, mi? :)

Harmadik találkozás: A smaragd (vak) látnok (John Welsh) és a segédje Titch (Graham McGrath). A Szörny erődje minden nap máshol található, szóval nem egyszerű megtalálni. De kutatni utána sem. Szóval menni kell a mocsár közepén álló szentélyhez. -> A látnok és Titch csatlakozik a csapathoz...

Negyedik találkozás: Rell a küklopsz (Bernard Bresslaw).

Rell és a remek szigonya

Régi haragosa a Szörnynek. Az ősei látni akarták a jövőt, ezért odaadták a fél szemüket a Szörnynek. Sajnos elfelejtettek részletes szerződést kötni, így csak a saját halálukat látták előre. Szívás. Nem kell nagy győzködés, hogy csatlakozzon a csapathoz.
Ezzel össze is állt a nagy csapat. Persze időközben páran el is hullanak, főleg a tűzoltó fejszékkel harcoló banditák közül (tipikus vörös ingesek).

Ahogy már említettem a film leginkább egy fantasyra hajaz. Ezt erősíti a környezet, a középkori fegyverek illetve a mágia jelenléte. Ettől üt el erősen a Szörny Fekete Erődje, ami ugyebár egy űrhajó, illetve a Pusztítók, akik elég félelmetesek még mindig, főleg a mocsaras jelenetben.


A fegyverük is elég érdekes. Első látásra egy kétpengéjű kardnak tűnik (ala Darth Maul). De hamar kiderül, hogy az egyik "penge" szép kék energianyalábként küldhető a nemkívánatos elemek felé. Mivel az energiafegyver egylövetű, így azt megfordítva a másik pengével lehet kardozni. Ez a nagy gumijelmezben nem könnyű, így nem is túl hatékony illetve elég komikus is a Pusztítók "kardművészete".

És persze ott van a Glaive, az ősi fegyver, a Szörny nagy ellensége. Csak a kiválasztott vehet ki sértetlenül a nagy hegy tetején található lávafolyamból. És távirányítású multifunkciós eszköz, akár körfűrészként is használható. Az senkit sem zavart, hogy a glaive egy szálfegyver típus neve, a filmesek csináltak belőle egy ötpengéjű eldobható nagy surrikent. Ettől függetlenül király a cucc, azóta is akarok egy ilyet:)


Aztán a zene is nagyon jó, ami nem meglepő mivel James Horner szerezte (és a Star Trek II-n zenéjén alapszik).

Minden hibája ellenére ez is egy olyan film amit mindig szeretni fogok. Kit érdekel ha kicsit gagyi, amikor a gonosz elbukik a nap végén, a jók (már aki életben maradt :P) pedig boldogan élnek amíg tudnak.

Új év, új kezdetek

Visszanézve a múlt évre nem tettem sokat hozzá a bloghoz...
Ezzen igyekszem majd változtatni, de az ígérgetésen túl vagyok. Vagy lesz több, tartalmasabb post vagy nem :P
Mindenesetre új munkám van, ami kevesebb szabadidőt jelent. Ez úgy általában rossz szokott lenni, de nekem inkább segít fókuszálni. Bár még át kell állnom az új időbeosztásra. A kilenc helyett 5.40-kor kelés elég durván bezavar... Viszont este hat helyett csak délután háromig dolgozom.

Az éves terv 3-4 film és 2-3 könyv-író ismertetőt tartalmaz, illetve a Hobbi sorozat folytatását az általam gyűjtött és játszott figurás játékokkal (Bár az előző évek tapasztalatai alapján több lesz a random, rövid post).

És megpróbálom befejezni a Gyűrűk Urás kalózhajót is, még december előtt.

Hull a hó és hózik

Yay! Havazik!

Next year

Lesz mit nézni jövőre:)

Cowboys & Aliens




Green Lantern

Retro

Hehehe... ezt én is eljátszottam egyszer, lol:)

Facepalm

Ez megalol:) (StarWars blogról)

Scottland, part VI

Szombat

Szombatra annyira elfáradtunk, főleg mentálisan, a sűrű program miatt, hogy úgy döntöttük anyuval, inkább pihenünk. Anyu kitalálta, hogy főzzünk kedves vendéglátónknak egy jó kis ebédet, amire meghívtuk Margaretet is.
Szóval délelőtt elmentünk a helyi supermarketbe, és jól bevásároltunk. Anyu gombalevest akart főzni, szerencsére talált szárított gombát normális áron. Én a klasszikus tricolor paprikás csirkepörköltemet készítem el, rizzsel. Deszertnek meg volt karamelles sült banán jégkrémmel.
Nagyon tetszett nekik, hogy én is főztem, illetve hogy milyen jól összetudunk dolgozni anyuval. Az étel is nagyon ízlett, ebéd után le is íratták velünk a recepteket, meg beszélgettünk még egy kicsit.

Körmölöm a receptet

Aztán Margaret elment előkészíteni az esti farawell partit, mi meg elkezdtünk összepakolni. Mivel a gép vasárnap reggel 6.55-kor indult, nekünk meg indulás előtt két órával már a reptéren kellett lennünk, így nem számíthattunk sok alvásra. Ráadásul ugye indulásra készen kellett állnunk.

Aztán hatkor átmentünk egy közeli kis faluba, mivel az ottani közösségi házba szervezték a bulit.

A közösségi ház kívülről úgy nézett ki, mint egy főépület egy szocialista gyerektáborból.

Jókis svédasztalos vacsora volt, sonkával, lazaccal, paradicsommal, salátával. És persze volt krumpli. Majonézes krumpli. A krumplit nem tudták kihagyni. Kenyér nem volt, csak szeletelt és jól megvajazott bagett... Desszertnek meg lehetett skót trüffelt meg valami tiramisu féleséget enni. A skót trüffel az ilyen réteges cucc, gyümölccsel, babapiskóta szerű tésztával, pudinggal és persze az egészet sherryben áztatják. Nem volt rossz, Flora is csinált egy nagy tállal még az első vasárnapi vacsorára.



Kaja után kezdődött a néptánc bemutató. Négy tizennégy és tizennyolc közötti lány mutatott be hét plusz három skót néptáncot, népviseletben. Aztán volt egy kis közös tánc, majd a skót friendshipesek énekeltek két dalt.


Aztán mi is énekeltünk valamit, amit elég érdekesre sikerült. Kiosztottak pár papírt, de persze nem az azon lévő népdalokat kezdték el énekelni a többiek, szóval fogalmam sem volt, hogy éppen mi megy. Szóval tátogtam egy sort a hátsó sorban aztán meg is volt. Volt még egy kis kölcsönös hátba veregetés, hogy milyen jó volt a szervezés, meg hogy milyen kellemes csoport voltunk.

Balról jobbra: Margaret, Flora, Én, Jimmy, Tina, Marie, Anyu

Jo és Én (Ő vitt el Falkirkbe)

Utolsó képünk Skóciából

Majd jött a búcsú és a (viszonylag) korai lefekvés ideje. Hajnali háromkor kellett kelni, szóval nem nagyon érdekelt, hogy egyesek esetleg még mulattak volna. A vasárnap így is elég pocsék volt.

Scottland, part V

Péntek

Pénteken én és anyu két felé mentünk. Ő elment megnézni a nagy skót foltvarró találkozót én meg a Falkirk Wheelt (wiki). Korelnökként anyu magához ragadta a fényképezőgép birtoklásának jogát, így én csak a mobilommal csináltam pár képet.

A Falkirk Wheel két folyami csatornát köt össze, nem mindennapi módon. A Forth & Clyde és a Union csatorna közt 24 méteres a szint különbség. Ezt "hidalja" át a Falkirk Wheel. A csatornákat régen áruszállításra használták, de a vasút megjelenésével fokozatosan csökkent a szerepük, míg végül teljesen lehanyagolták őket. A 30-as években megszüntették és feltöltötték a két csatornát összekötő 11 részes zsiliplépcsőt.
Aztán 2000-ben (főleg turizmus élénkítése miatt) felújították és újra megnyitották a vízi utakat több helyen Skóciában. Persze a zsilipeket nem tudták újra megcsinálni, már rég ráépítettek a helyükre, plusz egy vasút vonal is keresztül meg a helyén. Ezért kitaláltak valami jobbat. Építettek egy emelőt, köré meg akkora felhajtást, hogy önmagában is egynapra elegendő nézelődni valót nyújt a látogatóknak. Pedig maga "kerék" - behajtástól a kijövetelig - alig több mint 15 perc alatt juttat fel vagy le egy hajót. És ehhez csak 8 vízforralóhoz elegendő energiát használ.
Hát sokkal jobban érdekelt a dolog, mint a foltvarrás:)


A turista járat kb egy órás. A kis uszály bemegy az alsó teknőbe, kikötik, elszigetelik, majd elindul a kerék. Maga a mozgás 4 percig tart. Piszok gyorsan mozog, ahhoz képest, hogy mekkora.



A szerkezet körül van egy park is, ahol lehet sétálni, egy nagy játszótér a gyerekeknek, meg egy visitor center, ahol lehet kajálni, meg persze dizájnolt ajándék tárgyakat venni.

A hajókázás után Jo, a hölgy, aki elhozott, bevitt Falkirkbe egy Callendar House nevű helyre. ez egy jó nagy nemesi ház, ami elég régóta létezik, és folyamatosan bővítették és átalakították az idők folyamán. A belépés ingyenes és három állandó kiállítás látogatható. Az egyik a rómaiakkal és a falukkal foglalkozik, a másik kettő pedig azzal a két családdal melyek a házat birtokolták az idők folyamán. Érdekes kiállítások és ami különösen tetszett, hogy sok az interaktív megoldás. Amikor én ott voltam, rajtam kívül egy hölgy volt még az 5-6 éves unokájával. Az összes lehetséges gombot megnyomta, kirakta (segítséggel) az építős bemutatókat. Meg lehetett építeni kicsiben Antoninus Pius falát. Volt egy vízimalom makett is ami gombnyomásra működött. Voltak makettek és egyszerűsített alaprajzok a házról és a hozzá adott bővítményekről. A legfelső emeleten meg voltak diorámák Falkirk városfejlődéséről.

Persze nem úsztam meg a foltvarrást sem:P
Visszafelé jövet még jól el is tévedtünk. Éppen felújítják az autópályát ("A munkálatok előre láthatólag két évig tartanak. A munkát megkezdtük áprilisban." Ez több helyen is ki volt írva. Okos, jó lesz az még négy év múlva is:) és szegény Jo elnézte a kijáratot. Egy órába telt mire visszataláltunk a megfelelő útra.

Estére volt szervezve a Strathaven-i golfklubba a vacsora, amire mi hívtuk meg a vendéglátóinkat. A kajálás alatt kiderült, hogy a belépési díj 2000 font, az éves tagdíj meg 500-600 font. Nem semmi. mondjuk elég jól is főztek. Én lazacos cézársalátát ettem és paradicsomos sajtos csirkét. És persze krumplival. Esküszöm ezek csak krumplit esznek köretnek.

Scottland, part IV

(Tegnap már nem volt erőm megírni a mai postot... A pénteki reggel felkerül.)

Csütörtök
Csütörtökön volt a Nagy Kirándulás. Egy külön busszal (megint 10 körül indultunk) elmentünk a skót felföldre. Mivel Glasgow és környéke a skót alföld (ja, nagyon lapos:). A fő célpont Loch Katrine volt, de leőtte még megálltunk Aberfoyle-ban egy órára. Etünk valamit a Scottish Wool Centerben, sétáltunk egy kicsit a városkában, aztán mentünk tovább. A gyapjú center bejárata előtt volt egy kis fedett madár tartó, ahova épp kiraktak pár sérülésből gyógyuló madarat.


Miután megérkeztünk a tóhoz, rögtön föl is szálltunk a Sir Walter Scott gőzhajóra. Az egy óra hosszú túrán vettünk részt, nagyjából a tó feléig mentünk el, majd vissza fordultunk. Az idő elég szeles volt, kellett is a jó forró tea, de ennek köszönhetően nem volt rossz idő, a kilátás gyönyörű volt.

Edna Tina és Marie





A hajókirándulás után a harmadik és aznap az utolsó megállónk Callanderben volt. Amikor leszálltunk a buszról Graham (ő és a felesége is hostok voltak) megemlítette, hogy a neten talált egy játék múzeumot, ahol lehetnek ólomkatonák, de azt elfelejtette, hogy pontosan hol van a városban. Nos nem volt nehéz megtalálni, a főtéren van egy várostérkép, rajta bejelölve az összes turista látványosság. A Hamilton Toy Collection Museum & Collectors Shopba a belépő két személyre négy font volt. Messzemenően megérte. A Hamilton család egy egész házat töltött meg a legkülönfélébb játékokkal és gyűjthető dolgokkal. Egy szobában csak játékkatonák voltak, egy másikban több száz játékautó, főleg matchbox-ok, a harmadik babákkal és macikkal volt megtömve. Már maga a bolt rész órákra le tudna foglalni. Sajnos csak nagyjából egy óránk volt...














Hazafelé egy pillanatra megálltunk a stirlingi vár tövében, hogy készíthessünk pár fotót. Voltak a csoportból akik megnézték a várat is valamelyik szabadprogramos napon. Nekünk ez kimaradt.




A csütörtöki és egyben utolsó vacsora ismét Margaretnél volt. Lazacot ettünk pestóval. Köretnek meg volt ... rizs!

Na jó, nem is, megint krumpli volt (őszintén szólva már kezdtem kicsit unni a burgonyát).

Hobbi part IV

Szóval megvan a nekünk tetsző figura. Eltüntettük róla a sorját, összeragasztottuk a darabokat, esetleg módosítottunk is valamit rajta. Nos akkor már csak egy dolog van hátra, életet kell lehelni a tárgyba. Erre való a festés.

Személyes tapasztalat (amit bárki aki játszik hasonló játékokkal megerősíthet), hogy még egy viszonylag szarul festett sereg ellen is jobb játszani, mint egy műanyag szürke - fehérfém színű ellen (vagy fekete - fehér alapozott ellen). Persze van ennél is rosszabb, a proxyzás. A proxy ugyebár helyettesítést jelent, például így. Vagy ott van az az eset, amikor az egyik barátom Wahammer Fantasyt játszott. Az ellenfele egy ork sereget vezényelt. Amikor odamentem éppen az ő köre volt, és szépen sorban aktiválta is az egységeit. Mozog ez az ork szekér, mozog az az ork osztag. Mozog a squig herd. Itt volt némi fönnakadás, mert senki nem látta a squig-eket a táblán. Erre a srác rámutatott egy halom dobókockára az asztal egyik szélén, hogy az a squig herd....
Persze a legtöbben akkor szoktak porxyzni egy egységet vagy figurát, ha ki szeretnék próbálni mit tud az asztalon, mielőtt megveszik (elég drágán). Ezzel nincs is semmi gond, én is gyakran csinálom ezt. A probléma ott van ha valaki rendszeresen proxyzza az egységeit, figuráit, és esze ágában sincs megvenni a figurát.

De mi rendes gamerek vagyunk, megvettük a figurát, ami már csak pár szép színre vár. Ehhez kellenek ecsetek. Az ecset kiválasztása fontos, 6-os ecsettel nem lehet egy 28mm-es figurát festeni. Ha ragaszkodunk a számozáshoz, akkor 0-ás 2/0-ás és mondjuk egy 5/0-ás ecset indulásnak jó. A 0-ás a nagy felületekhez kell, legtöbbet a 2/0-ásat fogjuk használni, az 5/0-ás pedig az apró részletek megfestéséhez kell.

Az ecsetek amiket jelenleg használok.

Én mondjuk nem a számozást szoktam nézni (ami ecset fajtánként nagyon eltérő lehet; van olyan 2/0-ás ecsetem aminek a szőre akkora mint egy másik gyártó 1 számozású ecsetéé), hanem a magát az ecset szőr részét. Ha szemre elég vékony (vagy vastag), akkor jó. Emellett fontos, hogy ép legyen az ecset hegye. Ha nagyon szétállnak a szőrök, akkor nem lehet szép, tiszta egyenest festeni. Jó ha van az ecseten védő henger (ez általában egy kis átlátszó műanyag cső szokott lenni).

A feslő képen használt ecsetek, az alsón újak védőhengerrel.

Az ecset mellé festék is kell. Ebből több fajta is létezik. Vannak kimondottan figurákhoz készült festékek mint például a Games Workshop festékei vagy a Privateer Press színei, illetve a Valejo festékek. Ezek mind akril festékek tehát hígíthatóak vízzel, és elég gyorsan száradnak, ami kevés idővel rendelkezők számára nagy előny lehet. A színválaszték is elég jó. Hátrányuk, hogy drágák. Alternatíva lehet a makett festékek. Ebből is van többféle. Az egyik legismertebb talán a Humbrol de ott van Tamiya vagy a Model Master is. Ezeknek a gyártóknak az akril mellett vannak olaj bázisú festékeik (enamel) is. Ezek nem hígíthatóak vízzel és sokkal hosszabb a száradási idejük. Mivel én makettezéssel kezdtem a karrierem, így én Humbrol enamel festékeket használok leginkább. Ennek egyszerű praktikussági okai vannak; ezt lehetett legegyszerűbben beszerezni, olcsó (volt és most is az, legalábbis a figura gyártók akriljaihoz képest) és már hozzászoktam. A figura festők nagy többsége akril festéket használ, de olajjal is lehet szépen festeni, ha tudja használni az ember. Persze az olaj festékeknek is van hátránya. Az egyik a már említett hosszú száradási idő. A másik a színválaszték; a figuragyártók színpalettája a figurákhoz van szabva, sok olyan színük van ami normál, történelmi makettekhez nem kell (például a Humbrolnak csak egy lilája van, míg a GW, PP vagy a Valejo 3-4 árnyalattal is rendelkezik). Persze lehet próbálkozni színkeveréssel, de ha egy sereget festünk, hosszútávon, akkor elég nehéz lesz minden alkalommal pont ugyanazt a színárnyalatot összehozni. Így én is rendelkezem néhány szükséges illetve alap akril színnel.
Az olaj festékeket ugye nem lehet vízzel hígítani így szükségünk lesz hígítóra. Ezt általában ott megtudjuk venni ahol a festéket, különböző méretű kiszerelésekben.

A festőládám, minden szükséges dologgal.

Ha megvan a nekünk tetsző festékgyártó, kiválasztottuk a színeket, vannak ecseteink, akkor már csak egy hely kell, ahol festhetünk. Fontos a jó megvilágítás, a kényelmes, megfelelő magasságú szék, illetve hogy legyen elég helyünk. Az sem mindegy milyen a hőmérséklet. Hidegben elgémberedik, remegni fog a kezünk, nagy melegben pedig hamar megszárad a festék, vagy elpárolog a hígító. Olajbázisú festék használata esetén fontos a szellőzés biztosítása is.
Mivel nem tartom magam nagy festőnek nem kívánok abszolút igazságokat közölni festési technikákról, így csak néhány alapvető dolgot írnék le, illetve azt hogy én hogy csinálom a dolgokat.
- Érdemes megmosni a figurát, mielőtt nekiállunk festeni, hogy eltávolítsuk a rákerült zsírt, port, illetve az öntésből visszamaradt leválasztó anyagokat.
- Ne fessünk a festékes tubusból, inkább vegyünk ki egy kis mennyiséget egy külön tálkába. Ez sokkal könnyebbé teszi a hígítást, illetve hosszabb élettartamot biztosít a festéknek, mivel nincs folyamatosan nyitva a tubus.
- Érdemes mindig hígítani a festéket. Több hígabb réteg szebb felületet ad, mint egy vastagon felvitt.
- Ne mártsuk bele a festékbe az egész ecsetet. Elég ha a fej egyharmadát használjuk festék felvételre. Ne tunkoljunk, az azonnal tönkreteszi az ecset hegyét.
- Mossuk ki gyakran az ecsetet. Ha sokáig várunk, a festék beleszárad az szőr tövébe, majd egyre lejjebb terjed míg végül teljesen megszárad, használhatatlanná téve az ecsetet. Ha úgy érezzük a szőr nem hajlik olyan simán, a festék nem fed olyan egyenletesen mossuk ki, illetve hígítsunk a festéken kicsit.
- Az ecsetet ne hagyjuk a kimosó tálkában. Ha vizet használunk cseréljük gyakran a vizet, koszos vízben nem lehet kimosni semmit. Ha olaj festéket használunk ne mártsuk bele az ecsetet a hígítós üvegbe. Inkább egy kis pipettával vegyünk ki egy-két csöppet és azt cseppentsük az ecset hegyére. Szintén fontos hogy a hígító tiszta maradjon. Fekete után nehéz szép sárgát festeni, ha nem tudjuk jól kimosni az ecsetet.
- Miután benedvesítettük az ecset hegyét hosszanti irányban húzzuk végig a kimosó tálka falán vagy hígító esetén egy műanyag lapon. Ezután töröljük meg az ecsetet. Én papírzsebkendőt használok erre a célra. Szintén hosszanti irányban finoman töröljünk, mintha csak festenénk. A nedvesítést-törlést addig folytassuk, amíg az ecset nem hagy színt a zsebkendő. Törlés közben finoman meg is forgathatjuk az ecsetet, így lehet kicsit "hegyezni" a végét.
- A színek felvitele előtt érdemes lealapozni a figurát. Erre a célra fehér vagy fekete színt szoktak használni a leggyakrabban. Az alapozás sokat segíthet. Ha sok világos színt használunk a figurán fehérrel alapozzunk, feketére nehéz szép sárgát, pirosat vagy éppen fehéret festeni. Én mindig fehéret használok, mivel erre a sötét színek is könnyen felvihetők és a részleteket is könnyebb meglátni, mint egy fekete figurán.
- Én általában a "mélyebb" részekkel kezdem a festést, illetve a világosabb színeket viszem fel előbb, ahol lehet.
- A festés befejezése után mindig tegyük vissza az ecsetre a védőkupakot és ellenőrizzük, hogy az összes festékes tubus jól le van-e zárva. Alkalmanként érdemes egy-két csepp vizet vagy hígítót is tenni a festék tetejére lezárás előtt.

Egyenlőre ennyi. Később majd lehet írok a különböző technikákról is, addig ezeken az oldalakon lehet még művelődni: Figurafestés I, II, III, IV, V.