Bear Pirates, page 3

Bear Pirates, page 2

Bear Pirates, page 1

Ezt a rövid kis képregényt (nem több mint 10 oldal), amit a következő napokban, hetekben fogok föltenni, néhány igen érdekfeszítő előadáson rajzoltam a főiskolán.

Bear Pirates

A csillagot az égről...

Szeretem a mozit, illetve szeretek moziba járni. Szeretek korán érkezni, egyrészt, mert utálok késni, másrészt, mert érdekelnek a filmelőzetesek. A tesóm meg az anyám halálra tud idegesíteni a film alatti beszólásaikkal, meg kommentjeikkel ezért általában egyedül szoktam menni (a haverokkal piszok nehéz bármit is leegyeztetni), bár van, hogy ők fizetik a jegyemet, szóval valamit valamiért:) Persze az egyedüli mozizás fő oka, hogy főleg azok a filmek érdekelnek, amelyek anyám megfogalmazásában „nem elgondolkodtatóak”. Hát paff, gondolkodtam eleget a matek szigorlaton, moziba szórakozni járok.
Ez persze nem azt jelenti hogy minden szart megnézek. Ez azt jelenti, hogy a meséket szeretem. Fantasy-t, sci-fit, vígjátékokat, akciót. Persze vannak kivételek, de az én gyermeki lelkem ízlése csak kis részben fedi anyám elvárásait:)

A lényeg, hogy a múlt szombaton moziba mentem, anyuval, és nem „elgondolkodtató” filmet néztünk. Hanem a Stardust (Csillagpor) című filmet. Két fő oka van annak, hogy ez a mozi anyámat is érdekelte: 1. játszik benne Robert De Niro (ő alakítja frenetikusan Shakespeare kapitányt.) 2. a film annak a Neil Gaiman-nak a regényéből készült akivel Terry Pratchett együtt írta a Good Omens (Elveszett próféciák) című regényt. És persze az egész család nagyon imádja azt a könyvet. (A könyvről, illetve Pratchett-ről késöbb majd még írok. Valamikor:)

Tehát sikerült rávenni anyut, hogy jöjjön el (és fizesse a jegyemet:D). Általában úgy megyek el egy filmre, hogy nem várok el semmit, annyit nyújt, amennyit tud. Nem szoktam kritikákat olvasni, vagy mások véleményére hallgatni, elmegyek, megnézem és én eldöntöm, hogy jó volt vagy nem.
Ennek ellenére kicsit féltem, amikor elsötétült a terem, hogy amit látni fogok nem lesz más, csak egy a tucatból. Nos kellemesen csalódtam, de még mennyire (és még az anyámnak is tetszett)!

Az 1850-es évek táján vagyunk Angliában. Egy fal húzódik nem messze a Fal nevű kisvárostól, rajta egy rés, előtte egy őr. A fal túloldalán egy mező. De akkor minek az őr?
Mert a látszat csal (ez mégiscsak egy mese:). A fal túloldalán terül el ugyanis a tündérek földje, minden ami a való világból kiszorult. Ebbe a világba, pontosabban Viharvég ( vagy Viharfok; nem emlékszem pontosan, angolul Stormhold) királyságába kerül a főhős, Tristán (Charlie Cox) Falból, hogy elhozza szerelmének az oda hullott hullócsillagot. Tristán családjában amolyan öröklődő kényszer a falon való átkelés (az őr legnagyobb bánatára), apuci is megtette, kilenc hónapra rá kapott is egy kosarat a túloldalról. Nem nehéz kitalálni ki volt a kosárban:)
De ez itt a mesék világa, így a dolog nem olyan egyszerű. Például a lehullott csillag nem egy darab kő, hanem egy gyönyörű nő, Yvaine (Claire Danes), akinek nincs sok kedve szerelmi zálognak lenni. Vagy ott vannak Stormhold nemrég elhunyt királyának fiai, akik egymás és mások élete árán próbálnak a trónra jutni, aminek a kulcsa egy nagy rubin. Az amelyik leütötte az égről az emiatt elég morcos Yvainet. A legesélyesebb Septimus (Mark Strong), a hetedik fiú. (a már meghalt hercegek közben szellemként követik a még élőket és drukkolnak az éppen favoritnak:). És persze nincs igazi mese boszorkányok nélkül. Akik szintén a hullócsillagra pályáznak, hogy megfiatalítsák magukat, persze nem hullócsillagbarát módon. Lamia, a boszorkány királynő (Michelle Pfeiffer) nem is válogat az eszközökben, hogy elérje célját.

A történet egyszerű mégis magával ragad, a színészek jók, az ismertebbek és a kevésbé ismertek egyaránt jól játszanak. Régen láttam ilyen jó fantasy mesét. Csak ajánlani tudom mindenkinek. És még a Magyar Narancs is négy (4!!!) csillagot adott rá. Ami felér egy tucat Oscárral. (Még mélyértelmű művészfilmekre is ritkán adnak háromnál több csillagot).

Hobby stuff

Én sem vagyok teljesen normális. Nem elég hogy blogolok itt, meg a másik helyen (persze nem szakadok bele a blogolásba, átlag havi két bejegyzéssel :), inditottam egy harmadikat is. Ami igazándiból nem is blog hanem log:) Itt lehet megtekinteni: The Clockwork Bear Workshop
Angol tudás ajánlott, de ha az nem megy vannak képek is :D Oda fogom felrakni a hobbival kapcsolatos dolgokat. Ez nem jelenti azt hogy itt nem folytatom a mániám (figurák:) részletezését, csak itt egy átfogóbb leírást fogok adni, ott meg konkrét dolgok lesznek. (Ez sem lett túl érthető, de majd meglátjátok. Vagy nem, ha szokásosan lusta leszek.)

Hobby, part II

Ideje már, hogy picit hosszabban is blogoljak, szóval most folytatom a hobbimat tárgyaló részt.

Wargame. Ez a figura gyűjtögető hobbim egy másik aspektusa. Pontosabban szólva, amit én művelek az tabletop strategy game, amit magyarul táblás startégiai játéknak hívnak, bár a fordítás nem tökéletes, mivel itt a tabletop nem táblát, hanem asztal tetőt, asztalon játszottat jelent. Magának a wargame-nek több alfaja van itt lehet tájékozódni.

Hogy mi is a tabletop strategy game (TSG)? Röviden szólva két vagy több ember egy átlagban 120x120-as asztalon kis figurákat tologat különböző szabályok szerint, vagyis még rövidebben és egyszerűbben, ahogy egyesek mondják, babázik:) Most ugye jöhet a kérdés, hogy miii? Felnőtt emberek is babáznak? Muhhaha…

Hát igen, külföldön igen népszerű ez a hobbi, ami jóval több egyszerű babázásnál. Nem GI Joekat ütögetünk egymásnak, ovi style. Ahogy már fentebb is írtam a TSG-t asztalon, általában 6-52 mm-es nagyságú, műanyag vagy fém figurákkal játsszák. Két nagy csoportja van: 1. történelmi játékok, 2. nem történelmi játékok.

Az első pontba tartoznak azok a játékok, amelyek egy történelmi csatát játszanak újra, általában kor- és élethűen. Ez esetenként komoly kutatásokat is igényelhet, minél régebbi a csata, annál kevesebb lehet róla az információ.

A második pontba tartozik minden más. Fantasy, sci-fi, alternatív világok. Ezekben kitalált lények, leggyakrabban a klasszikus elf-ork-törp-ember kvartett szerepel. Ők amolyan klasszikusok. Szerepelhet ez fantasy világban vagy az űrben, esetleg egy alternatív földön.

A két csoport közt lehetnek összemosódások, például, ha történelmi seregekkel és szabályokkal olyan csatát játszunk, ami nem történt meg.

És most jöjjön a lényeg! A figurák. Ugyanis mint írtam, ezeket a játékokat figurákkal játsszák, amik ugyebár gyűjthetőek. Az előző hobbis blog bejegyzésemben leírt 1/72-es és öntött 28 mm-es figurák is használhatóak erre.

Hol is kezdjem? Annyi féle, fajta van…

Kezdem az elején. Úgy 13-14 lehettem, amikor az interneten először bukkantam figurákra. Akkor már rendelkeztem egy-két ólomkatonával (Sümegről, a Hadtörténeti Múzeumból). Ha jól emlékszem akkor a szóban forgó figurák a Games Workshop Warhammer Fantasy-hoz kiadott törpjei voltak (a honlapjuk sokkal puritánabb volt még anno, persze azóta eltelt 8-9 év; az akkori törpicsekek azóta már classicnak számítanak). Persze akkor még csak a nyálamat csorgattam a képekre, esélyem se volt szerezni belőlük. Nem csak az áruk (akkor kb 300 fontnyi figurát álmodtam össze magamnak, ami most sem kevés pénz, de akkor…) és a fellelhetőségi helyük miatt (a Trollbarlangról csak később szereztem tudomást). Ott voltak/vannak a szülők is, akik azért felügyelték, hogy mire költöm a zsebpénzem. Törpék? Fémből? Fontért? Bahh, vegyél valami értelmes dolgot. Úgyhogy inkább modelleztem, repülők, tankok a szokásos. Ekkor kezdtem megalapozni az 1/72-es gyűjteményem.

Aztán kijött az első Gyűrűk ura film és a GW kiadott egy a film licencén alapuló stratégiai játékot. Ekkor már idősebb voltam, több tapasztalatom volt a szülők manipulálásában:), és mivel a Gyűrűk urát mindenki szereti a családban, könnyebben eladható. Azért ez sem ment könnyen, de valamikor 2003 második felében (pontosan már nem emlékszem, lehetséges, hogy korábban; a memóriám még mindig nem túl jó) megszereztem az első figuráimat, a A Gyűrű Szövetségét. Kilenc fém figura, Gandalftól Samuig, az egész csapat. (Balra az egyik első festői próbálkozásom. Azóta azért már fejlődtem:) Nem sokkal később megkaptam a második filmhez kötődő alapdobozt, benne egy szabálykönyvvel, 24 ork harcossal és 12 rohani lovassal. És itt elindult a lavina szép lassan.

Főiskolás éveim első évében Budapesten laktam egy köpésre a Trollbarlangtól, ami a GW termékek legrégebbi hazai forgalmazója, szóval el lehet képzelni:)

Azóta már nem csak Gyűrűk Ura figuráim vannak, hanem Warhammer 40K-s, Privateer Press, Ral Partha, Reaper, Warzone és Chronopia, Urban War stb. És a kollekcióm egyre csak nő (bár kisebb ütemben, mint szeretném:)

Nos egyenlőre ennyi, később, majd írok a festésről, konvertálásról, meg az egyes gyártókról. Valamikor. Majd.

Rest in Peace

Szeptember 16-án elhunyt Robert Jordan, fantasy író.
Nyugodjék békében.

Deep bear diver (and chemistry)

Bear and Dragon