Azt hiszem (remélem) kiderült abból a kevés postból, amivel eddig megtöltöttem ezt a blogot, hogy szeretem a filmeket, a mozit. Szeretek moziba járni, beülni egy jó (vagy kevésbé jó) filmre, egy kis popcorn és üdítő társaságába. Általában egyedül, mivel így megmenekülök azoktól a kéretlen kommentektől, amelyek némely családtagomat és barátomat jellemzik. Persze ha szar a film jól jön néhány viccesnek szánt beszólás, de általában halálra idegesítenek vele.
De most nem is erről akarok írni, hanem öö... (pill.)
Ja igen, szinkron. Szóval a minap voltam moziban, megnéztem Az arany iránytű című filmet. (Holnap majd lehet, írok magáról a filmről is.) Sajnálatos módon szinkronizált volt. Bár maga a film sem volt olyan jó mint amilyet vártam (sajnálatos módon most a szokásosnál nagyobb elvárásokkal ültem be a filmre...), a szinkron is sokat rombolt az élményen.
Ezzel nem feltétlenül azt akarom mondani, hogy a szinkron rossz volt, csak valahogy, nem is tudom, furcsa volt.
Én eredeti nyelven szeretem nézni a filmeket, mivel elég jól tudok angolul, a feliratot pedig, amolyan mankónak használom, ha nem értettem valamit. Persze ha jó a felirat. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a színész nem éppen azt mondja, amit a film alá írtak. Már ha el lehet olvasni a feliratot. Kedvencem a fehér/világos háttér előtt fehér betűk... Nem értem miért nem lehet a betűket egy fekete körvonallal ellátni? Úgy, szerintem, bármilyen háttér előtt el lehetne őket olvasni.
Visszatérve a szinkronra több okból nem szeretem, a magyar szinkront. Az egyik a híres színész-állandó szinkronhang effektus. Ez az amikor pl. Robert De Niro Burce Willis hangján szólal meg, ami számomra piszkosul idegesítő tud lenni. Bár ez még a jobbik eset. Ilyenkor általában a szinkron színvonala megüt a megfelelő szintet. Annál rosszabb, amikor egy tapasztalatlan, ismeretlen vagy kedvtelen szinkronhang beszél, vagy amikor egy a karakterhez, színészhez olyan szinkronhangot párosítanak, ami egyáltalán nem illik hozzá. Az a halálom.
Másik ok, hogy vannak olyan szövegek, beszédek, amiket ha magyarul hallok nevetségesnek, cikinek tűnnek, míg angolul elérik a kívánt hatást. Ez főleg a kaland, háborús, meg fantasy filmeknél fordul elő, amikor a hős (vagy álhős) valami lelkesítő beszédet vagy "Nagy Igazságot" mond. Ez persze függ magától a filmtől és a színésztől is. Ha a szinkronszínész jó, beleéli magát a szerepbe, jó a fordítás, és még a film is elfogadható akkor megvan a kívánt hatás, de ez elég ritkán fordul elő. Persze az is lehet, hogy míg magyarul pontosan értem mit mondott az illető, addig angolul nem mindig. Nem fordítom le magamban, amit mondott, de értem mit akar. (nem tudom, érthető-e mit akarok mondani...)
Egy másik sarkalatos kérdés a fordítás. Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű lefordítani a szövegeket, de ha valaki rendes munkát végez az eredménynek elfogadhatónak kellene lennie. De ehhez az kell, hogy a fordító ne egyszerűen szó szerint fordítson, hanem szituációt, a környezetet is vegye figyelembe. Az sem árt, ha az adott film témájában is otthon van. Sajnos gyanítom, hogy ilyen szintű munkát nem fizetnek meg.:(
Persze vannak kivételek is. Például a Jóbarátok című nagyszerű vígjáték sorozatot csak a magyar szinkronnal tudom élvezni. De az ilyen kivételek ritkák, sajnos.
Tehát értem én hogy aki moziba megy nem akar olvasással fáradni (nem mindenki tud az adott film eredeti nyelvén (én is csak angolul tudok*)), de a színészhez, a játékához hozzátartozik a hangja is. És sajnos nem minden mozi játssza a filmeket feliratosan és szinkronizálva is, főleg vidéken. De hát, ahogy mondják "Az élet nem habos torta."
*De pl imádom a japán rajzfilmeket (anime) eredeti nyelven, angol felirattal nézni.
1. Nem jó a gépem, ezen a laptopon meg nincs szövegszerkesztő (ami elég furcsa, vagy csak én vagyok béna és nem találom:), szóval elnézést az esetleges helyesírási hibákért, amint tudom javítom őket.
